Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1914

31 hanem igy neveztetni el is rendelte ; határtalan tisztelete jeléül lábaiho z koronáját letette, magyar hazánkat Mária országának neveztetni óhajtotta és halálos-ágyán is az országot, a püspököket, az ország nagyjait alattvalóikkal együtt a Boldogságos Szűz Mária oltalmába, pártfogásába ajánlotta. Ezóta Magyarország Mária örökségének, az ő öröklött birodalmának, Szűz Mária pedig Magyarország örökös királynéjának neveztetik. Szent István, dicső első királyunk, a Boldogságos Szűzhöz való ragaszkodását fejedelmi utódjai lelkes buzgósággal utánozták, fennmaradt ünnepélyes leveleikben és okirataikban Mária jobbágyainak és szolgáinak nevezték és címezték magukat, Mária nevére több apátságot és még több zárdát, legtöbb templomot és oltárt emeltek és alapítottak. Királyainknak a Boldogságos Szűz iránt tanúsított mélységes tisztelete kiterjedt az egész nemzetre, a nemzetnek úgyszólván vérébe oltatott. A magyar nemzet Máriát nemcsak az ország patrónájának, védőasszonyának, hanem a bizalmas, családi jellegű Nagyasszonyának, édesanyjának hivja. Míg más nem magyar nyelvű katholikus népek az üdözlégynek végső szavaihoz azon kifejezést használják: „Szent Mária, Isten anyja", a magyar nemzet egy szóval többet mond, előre bocsátja „Asszonyunk" Szűz Mária, stb. Ezzel buzgó eleink jelezték azon szorosabb viszonyt, melyben velünk áll a Boldogságos Szent Szűz, mint a magyarok Nagyasszonya. Az eddig mondottak megerősítést nyernek egy régi magyar énekben, amelyet elmondani időszerű a most duló, reánk kényszerített élet-halálharcban, amely ének szószerint a következőkép hangzik: Magyarok Asszonya, királynéja ! Hozzád buzgó szivvel, Teljes reménységgel Folyamodunk ! Jöjj örökségednek Esdeklő népednek Védelmére ! Éhségtől, hadaktól Bel-nyugtalanságtól Ments meg minket ! Aldd meg királyunkat — Es magyar hazánkat — Mindnyájunkat ! így — s örökké úgy legyen ! Amen. Ezen régi magyar ének értelmében buzgó szivvel és teljes reménységgel folyamodott az ország patronájához, a magyarok Nagyasszonyához Nagy Lajos dicső királyunk, midőn 100000 tatár ellen csak 20000 főnyi sereggel hadba menni kényszerült. Csekély hadseregének erejében nem bizhatván, a táborozásban magával hordott Mária-kép előtt térdreborulva