Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1914

8 az akadémia számára megadni. Nyilván kitetszik ez abból, hogy ugyanaz a közgyűlés azt határozta, hogy a városi nevelésügyi választmány forduljon kérelmezőleg a pannonhalmi főapáthoz, hogy a kegyurasága alá tartozó győri főgimnáziumban engedjen át az akadémia számára szükséges helyiségeket. A város e határozatot sem sietett végrehajtani, mellyel pedig az akadémia visszaállításával járó terhet másra akarta róni, vagyis halogatta a küldöttségnek a főapáthoz való menesztését. így aztán a Simor János püspöknek igért válasz is késett. Győr város hatóságának e közömbössége általános visszatetszést keltett a városban. Ekkor több oldalról n}'ert fölkérésnek engedve ismét Kautz Gusztáv lépett ki a sikra. Tollat ragadott s a Győri Közlönyben (1866. évf. 84. sz.) október 21-én megirta mondanivalóját: »Biztos sikert — úgymond — csak oly ügynek Ígérhetünk, melyet lelkesedéssel felkarolva, egész erélylyel az annak kiviteléhez vezető eszközöket foganatba vesszük. Püspökünk ő nagyméltóságának a városi hatósághoz intézett megkeresésében közvetve értesíttetik a városi hatóság, hogy az akadémiához szükségelt helyiségeknek a főgymnasiumi helyiségekbőli átengedése nem eszközölhető ; mert ha ez eszközölhető lett volna, ő nagyméltósága, ki ez ügyet oly lelkesen felkarolta és mielőbbi kivitelét óhajtja, e tárgyalásokat közvetlenül megtette volna (t. i. a pannonhalmi főapáttal) és nem közbenjáró (vagyis a város) által tette volna. Az ügy most ugy áll, mint ezelőtt három hóval ; de előmozdítására legközelebb kilátás sincs, mert a (városi) küldöttség a főapát ő méltóságánál nem is járt el, és igy a közgyűlés ez érdembeni további határozatának alapul szolgáló jelentését (a megyés püspöknek) meg sem tehette. Ő nagyméltósága, megyés püspökünk tehát méltán elszomorodott azon — lehet mondani — közöny felett, mely ez ügynek, melyet a város jólléte előmozdítására irányzott nemeslelkü törekvésében oly nagy lelkesedés- és erélylyel felkarolt és amely ügyben a leginkább érdekelt fél, a város, a fölkért segédkezet nyújtani oly sokáig késik, tárgyalásában mutatkozik. Nézetem szerint — folytatja Kautz — a városi hatóságnak, a lakosságnak általánosan nyilvánuló óhaja folytán feladata lett volna (a püspöktől) vett felhívásra a kínálkozó alkalmat azonnal megragadni, hogy kebelébe felfogadhassa azon intézetet, melyből 1848. évig oly nagy mérvben tapasztalt szellemi és anyagi előnyöket nyert és amelyeket ez bizonyosan jövőre is nyújtana ; minélfogva az ő nagyméltóságától vett felhívásra elvileg azonnal ki kellett volna mondania, miszerint a városra minden irányban háramlandó előnyök tekintetbe vételével kész áldozatot, ha (ugyan) a város jólléte előmozdítására tett költekezés áldozatnak nevezhető, hozni és a szükségelt helyiségek átengedésére késznek nyilatkozni.«