Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

84 fegyverletételt s azt is, amint Kossuth anyjával s két nővérével, valamint Irányi Dániellel a nemzet megalázásának színhelyéről menekül. Pöltenberg azt ajánlotta neki, hogy menjen vissza bátran Győrbe, semmi bántódása sem lesz, Rónay azonban kalandos s életét mindig veszélyeztető bujdosás után Hamburgon át Londonba menekült. Hazája határát a polhorai állomásnál lépte át. „Túl a határon — mondja Naplótöredékeiben — még egyszer megálltam s visszatérve egy maroknyit a haza földjéből keblembe rejtettem ; őrizni fogom, mint szent ereklyét a nehéz pillanatok emlékeül." Londonban egy vak orvostól, John Birdtől, tanulta meg az angol nyelvet, kenyerét pedig azokkal a levelekkel szerezte meg, melyeket Császár Ferenc felszólítására a Pesti Naplónak írt az angol nép társadalmi és közéleti viszonyairól. Sok küzdelem és fáradság után végre is független állást teremtett magának s 14 éven át tanítással tartotta fönn magát. Előkelő családok gyermekeinek adott órákat a latin és görög nyelvből, a mennyiségtanból és a földrajzból és a magyarok iránt élénken érdeklődő Sutherland hercegnőt a magyar nyelvre és irodalomra oktatta. Tanítványai között ott találjuk Kossuth Lajos két fiát is, kiket egyetemi tanulmányaik végeztével a latin nyelv mélyebb ismeretébe vezetett be. Tanított a magyar emigrációtól szerzett hadi iskolában, ahol saját kézirata alapján adta elő a sánctant és a várerődítést. A világváros komor, sötét falai között már valósággal második hazát talált s nemcsak az emigráció jeleseivel tartott fönn állandó és bensőséges összeköttetést, hanem egyéniségének kiválóságai útat nyitottak neki az angol arisztokrácia legelőkelőbb köreibe is. Lady Grey, Talfourd, Macready s a francia forradalom dicső menekültjei Lamertine, Ledru Rollin és Luis Blanc őszinte barátságukkal tüntették ki a kiváló magyar férfiút. A nagy Wiseman bíboros pedig papi állást ajánlott föl neki egyházmegyéjében, ezt azonban nem fogadta el, mert Magyarországból nem tudta megszerezni igazolványait. Amint a hatvanas évek elején a hazánk egére borult felhők szakadozni kezdtek, Rónayt többen fölkeresték hazulról levelükkel, hogy térjen vissza s európai műveltségével a most már új életre ébredő magyar nemzetnek tegyen szolgálatot. O azonban mindenkinek azt válaszolta, hogy kegyelemért nem folyamodik, de ha a király és a nemzet között a kiegyezés létrejön, azonnal visszajön. S 1866 őszén csakugyan hazatért. Pályája nehéz megpróbáltatásai ezzel véget értek. Eötvös József br. közbenjárására az Akadémia jegyzője lesz, az alkotmány helyreállítása után pedig az első országgyűlésre a peéri kerület választja meg képviselőnek. 1871-ben osztálytanácsos a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban s ezen minőségben keresi meg a királyi kegyelem, hogy Rudolf trónörökös mellé rendelje a történelem és a retorika tanítására. Egy év múlva a király pozsonyi nagypréposttá nevezi ki, a trónörökös tanulmányainak bevégzésével pedig Mária Valéria főhercegnő nevelését bízza reá.