Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

81 sággal ellene szegültek az egész tantervnek. így a győri gimnáziumban a tanítás nyelvének meghagyták mindvégig a magyart, az igazgató latinul vezette iktatóját, de többi irata mind magyar volt s csak az elengedhetetlen okiratokat állította ki németül. A kormány többször kifejezte, hogy az intézet erkölcsi és tudományos eredményével meg van ugyan elégedve, de a német nyelvben fölmutatott eredmény nem kielégítő s ismételten fölkereste a főapátot, az igazgatót, a tanári kart, hogy a német nyelv intenzívebb tanítását sürgesse. Az igazgató és a tanári kar pedig mindannyiszor tisztelettel kijelentette, hogy egyedül ő illetékes annak megállapítására, hogy intézetükben a német nyelv mennyire alkalmas a tanítás nyelvéül. Az 1860. évi politikai fordulat végre is megdöntötte a Thun-rendszert. Az iskolában visszaállott a régi rend s 1867 óta a nemzet önkormányzó jogának érvényesítése mellett alkotmányos uton kezdte berendezni iskoláit. Az újraalakított felelős minisztérium közoktatásügyi székébe a kor egyik legmélyebb gondolkozású publicistája, Eötvös József br. kerül, aki a népoktatás rendezése után a középiskoláknak a kor követelményeihez mért megreformálását tűzte ki céljául. Eötvös a középiskolai oktatás irodalmi és ó-klasszikai jellegét meg akarta ugyan őrizni, emellett azonban a reáltudományoknak is nagyokb tért óhajtott biztosítani. Tervét a francia bifurkációs rendszerrel szándékozott megoldani olyanformán, hogy a középiskolák alsó osztályai mindenütt egyenlő tárgykörrel bírnának, a felsőbb osztályok pedig a humanista és reálista irányoknak megfelelőleg klasszikai és exakt ágra különülnének. E reformjával azonban nem sietett, mert az új irány keresztülvitelére egyelőre nem talált alkalmas egyéneket. S mielőtt e téren maradandót alkothatott volna, tervezgetései közepette érte a halál. Ettől az időtől fogva megindul a tervezgetések korszaka, mely közbenközben több üdvös eszmét érlelt ugyan meg s vitt be az iskolai életbe, de 1883-ig egyetlen tantervet sem tudott állandósítani. Végre húsz évi kísérletezés után Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter alatt létrejött az 1883. XXX. t. c., mely némi módosításokkal máig is alapja egységes és nemzeti kultúránk épületének. Acsay az iskolaügy fejlődésének ez általános keretében ismerteti azután a győri gimnáziumnak egész életét s figyelmét a legaprólékosabb dolgok sem kerülik el. Gonddal dolgozza föl benne a bencés tanárképzés fejlődését is, mely nem kevesebb viszontagságon ment keresztül, mint a győri gimnázium. Érdekesek és tanulságosak a tanulókról különféle szempontból összeállított statisztikai kimutatásai s a hatalmas névsor is, melyet az intézetben végzett főrangú és a közéletben vagy irodalomban feltűnt tanulóiról közöl. Ez utóbbi száraznak tetsző adathalmaz hangosan hirdeti, hogy a győri gimnázium mindvégig becsülettel betöltötte hivatását s időről-időre oly generációt nevelt a hazának, mely a legmagasabb érdekeit mindenkor öntudatosan képviselte. 6