Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

76 szeretettel egyesítsék s imádsággal és teljes odaadással szolgálják ügyüket, hogy belőlük derék, becsületes embereket neveljenek. Az intézet élén az igazgató állott, aki sokszor a ház feje, rektora is volt egyúttal, e tisztet azonban rendesen külön egyén viselte, akinek a kollégium minden tagja, tehát az igazgató is alá volt rendelve. A Ratio az igazgatói állást nagyon fontosnak tartja s az igazgató hatáskörét a legapróbb részletességgel kidolgozza. Nélküle semmi sem történhetik az intézetben, a tanulmányi és fegyelmi ellenőrzés egészen az ő kezébe van letéve. Az igazgató munka- és jogkörének részletes ismertetése után Acsay arra a megállapodásra jut, hogy az intézet egységes vezetésére nem volt akkora befolyása, amekkorának lennie kellett volna. Nem volt azért, mert minden intézkedésében a ház fejének tartozott felelőséggel, az ő tanácsát tartozott kikérni és követni. Önállóbb tevékenységet tehát semmiesetre sem fejthetett ki s vajmi sokszor olyantól függött, aki rektori minőségében az iskoláról követlen tapasztalatot nem is szerezhetett. Ennél is nagyobb baj volt az igazgatóknak — épen úgy, mint a tanároknak — gyakori változása. 1630—1773-ig, tehát 143 év alatt összesen 90 igazgatója volt a győri gimnáziumnak, úgy hogy a legtöbb két-három évig szolgált e minőségben. E gyakori változás szinte lehetetlenné tette, hogy az igazgató a tanári karnak egységes irányt jelölhessen meg vagy a növendékek értelmi fejlettségét és erkölcsi állapotát kellően megismerhesse. Ezek mellett — az évkönyvek tanúsága szerint — az igazgatónak az iskolán kívül is bőséges teendője akadt. Akárhányszor ők voltak a székesegyházban a szónokok és katekéták, a kongregációk elnökei, templomi gyóntatok, a kollégium történetírói, a kórház és a börtönök lelkiatyái stb. Az igazgatónak ezt a sokoldalú elfoglaltságát az iskola természetszerűleg megérezte. A gimnáziummal szoros kapcsolatban volt a konviktus, melyet Szécheny György kalocsai érsek és a győri püspökség kormányzója alapított 1684-ben, hogy a benne elhelyezett legtöbbnyire nemes ifjak a gimnáziumi oktatáson kivül rendszeres nevelésben is részesüljenek részint díjtalanul, részint pedig mérsékelt díjért. A konviktus épülete a mai róm. kath. elemi fiúiskola volt. Élén egy jezsuita atya, a regens állott, akinek állandóan egy magister segédkezett. A konviktus létszáma átlag 30 növendék volt, akik a följegyzések szerint példás erkölcsi magaviseletet tanúsítottak s a tudományokban is igen szép előhaladást tettek. A konviktusban a mai önképzőkör csiráját, az „akadémiát" is föltaláljuk, melyben a növendékek dicséretes buzgósággal működtek. A vallás-erkölcsi nevelés minél intensívebbé tételére az ifjúság körében 1634-ben megalakítják a Mária-kongregációt is. Ez a vallásos társulat mérhetlen hatással volt az ifjúság hitéletének kialakítására s valóságos veteményes kertje a keresztény, sokszor a hősiességig fokozott erények gyakorlásának. E kongregáció kebeléből igen sok harcban erős, vallásos és hazafias önfeláldozásban nagy, az élet szinterén derekasan megálló férfiú került ki.