Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

77 A gimnázium mellett a jezsuiták kezdettől fogva akadémiai fakultást is igyekeztek kifejleszteni. A XVIII. századtól kezdve már felsőbb és alsóbb tanfolyamot különböztetnek meg külön igazgatókkal és külön tanárokkal. Itt helyezkedik el 1742-ben a tanárképzőjük, megtaláljuk a theologiai tanfolyam csíráját is s külön tanára van a nemzeti jognak, a fizikának, a metafizikának és a matézisnek is. A jezsuiták tehát itt is arra törekedtek, hogy teljes akadémiát állítsanak föl, mint Kassán és más helyeken. Mindenesetre az ő érdemük, hogy megvetették az akadémia alapját, melyet Mária Terézia 1769-ben jogakadémiává emelt. A győri gimnázium a jezsuita-korban mindvégig nagy látogatottságnak örvendett. Szívesen keresték föl az ország legtávolabb eső részeiből is s tanítványai között a szegény jobbágyfiútól a mágnás-ivadékig minden társadalmi osztály képviselve van. A szülők s a társadalom a legnagyobb bizalommal és elismeréssel jutalmazzák a jezsuiták áldásos működését s hogy zavartalanul élhessenek magasztos hivatásuknak, egyesek gazdag alapítványokat tesznek a számukra. Ám a „felvilágosodás szelleme", mely Angol- és Franciaországban már megjárta hódító útját, a bécsi kormánykörökbe is eljutott s a jezsuiták iskoláira nálunk is kimondotta az anathemát. XIV. Kelemen pápa megérti az idők jelét s reformokat ajánl a Jézus-társaságnak, de Ricci, a társaság generálisa híres „Sint ut sunt, aut non sint" szavával utasítja ezt vissza, mire a pápa „az egyház és állam közt levő béke fenntartása" céljából 1773-ban a társaságot eltörli. Mária Terézia eleinte nem akarta foganatosítani a pápa rendeletét, mert „ő sohasem látott és tapasztalt náluk jónál egyebet", Kaunitz miniszter hosszas unszolására végül mégis föloszlatta az országaiban lévő összes jezsuita-kollegiumokat. Az átmeneti korszak (1774—1802) törénetét Acsay az előző kor megírásában követett módszerével tárgyalja, külön ismertetve a gimnázium külső és belső életét. Mária Terézia a jezsuiták eltörlésével beállott nagy változást a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett államai javára fordítani. A rend lefoglalt birtokait és pénzét tanulmányi alapnak rendelte és pedig, miként az 1780-ban kelt alapító-levele tanúsítja „az irodalom és tudomány ügyének, a hazai ifjúság nevelésének és oktatásának előmozdítására." A jezsuiták temploma és kollégiuma egy időre a győri püspök kezére került s ő gondoskodott a fönntartásukról is. A kollégiumban a növendékpapokat helyezte el. Az átvétel után öt évre azonban a helytartó-tanács már lefoglalta az épületet a konviktus számára, amelyhez a sopronit is hozzácsatolta, a megüresedett régi konviktust pedig a városnak engedte át elemi iskola számára helyiségül. Ugyanekkor a konviktus alapjának kezelését is kivette a győri püspök kezéből s az intézet belső életének szabályozását és anyagi ügyeinek vezetését teljesen magának tartotta fönn azon a cimen, hogy fönntartásához a tanulmányi alap is hozzájárul. Ettől az időtől „királyipüspöki konviktus" az intézmény neve. Élete azonban mindössze tíz évre