Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

75 1628. elején megkezdették a rendszeres tanítást. Lakásuk és iskolájuk egyelőre a kisajátított magánházakban volt. A templom építését 1634-ben kezdették s 1641-ben fejezték be. Székházuk Szécheny György gr. kalocsai érsek fejedelmi adományából épült s 1667-ben készült el. A hatvanas évek végén célszerűen berendezett, emeletes iskolájuk is készen állott a templomtól keletre eső telken, amelyet később, a XVIII. század második felében Zichy Ferenc gr. győri püspök még egy emelettel megnagyobbított. A gimnázium külső történetének részletes ismertetése után az intézet belső életét mutatja be. Ebben a fejezetben a jezsuiták tanítási és nevelési módszerét részletesen előiró Ratiora támaszkodik s nagy segítségére van az a kéziratos könyv is, mely a jezsuiták iratai között fönnmaradt s valószínűleg vezérfonalul szolgált a tanárnak. Emellett állandó figyelemre méltatja az 1630-tól úgyszólván mindvégig gondosan vezetett följegyzéseket is, melyek elsősorban ugyan az intézet külső életére vonatkoznak, de egybevetésükből sok érdemes következtetést von a nevelésben és tanításban megnyilatkozó szellemre. A jezsuita-gimnáziumnak rendesen öt fokozata vagyis osztálya volt, úgymint a principia, a grammatika, a syntaxis, a poétika vagy humanitas és a retorika. Ezekhez igen gyakran hozzájárult még az úgynevezett parva, amely mintegy az előkészítő osztály szerepét játszotta. A győri gimnáziumban úgyszólván kezdettől fogva mind a hat fokosztály megvolt külön tanárral. Már a fokozatok elnevezése is következtetni enged a tanítás céljára, tárgyára, beosztására és módszerére. A jezsuita gimnáziumban a tanításnak szinte egyetlen tárgya a görög s főképen a római klasszikusok. A tudomány többi ágában való kiképzést a felsőbb oktatásra hagyták. A tanítás főcélja a klasszikus nyelvek, első sorban a latin nyelvnek a lehető tökéletes elsajátítása s a kellő készség és jártasság megszerzése a latin ékesszólásban, mellesleg a verselésben is. A többi tárggyal csak annyiban foglalkoztak, amennyiben a klasszikusok magyarázása közben szükség volt rájuk. Nem törekedtek sokoldalú tárgyismeretre, hanem arra, hogy tanítványaik minél jobban elsajátítsák a klaszszikus írók finoman fejtegető, ügyesen vitatkozó módját, főleg pedig az ékesszólást — latin nyelven. Ennek a célnak elérésére a tanár a felsőbb fokon latinul magyaráz s a növendékeknek is csak latinul szabad beszélniök. Acsay szerint a Racionak e különben szép és egységes tanítási terve, melynek megvalósításáért a tanárok tiszteletreméltó buzgalmat fejtettek ki, már keletkezésekor magában hordta a halálos csírát, egyrészt mert teljesen idegen nyelv és világ szellemében nevelte az ifjúságot, másrészt mert a fejlődésnek útját álta azzal, hogy az újvilágról tudomást sem vett s a módszer tekintetében is teljesen megkötötte a tanár kezét. Az egyes fokozatoknak külön-külön tanáruk volt, akiktől a Ratio szigorúan megkövetelte, hogy tanítványaiknak minden tekintetben nevelőjük, példaképük legyenek, szigorúságukat és igazságukat óvatossággal és atyai