Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

65 Elhisszük a tudós szerzőnek, hogy az alsóosztályú növendékek számára írt beszédek elkészítése sokkal több elmélkedést, szerkesztésbeli gondot, előadásbeli nehézséget okozott, mint a felsőosztályúak számára készített beszédeké. De sietünk kijelenteni : a szorgos előkészület meg is hozta szép gyümölcsét. Mindenki, aki ily hallgatóságnak valaha beszélt, ismeri e feladat nehézségeit. Már a tárgyválasztás magában véve is mennyi fejtörést okoz néha ! S ha ez megvan, mennyi elmélkedés a kifejtést, mennyi megfontolás az előadást illetőleg! Acsay igazgató mindeme nehézségekkel győzelmesen küzd meg. Le tud ereszkedni abba az aránylag szük eszme- és gondolatvilágba, melyben kis hallgatóit tudja. Jól ismeri őket. Tudja, hogy száraz okoskodással nem mehet itt sokra. Azért előadását sűrűen fűszerezi példákkal. A Szentírási sokat forgatta : jól is tudja felhasználni ennek az aranybányának páratlan kincseit. Beszédei valóban Szentbeszédek, mert mindegyik a Szentírásra támaszkodik. Bibliai alapra épült szentélynek mondhatnám mindegyikét, melyben szelíd, jóleső, szivet-lelket megnyugtató fényt áraszt a hit öröklámpája, melynek oltárát az isteni reménynek örökzöldje futja be és szentségházában a Krisztusi szeretet szent tüze ég . . . A túlnyomóan parenetikus beszédek között örömmel olvasunk dogmatikus, illetve apologetikus tartalmúakat is, mindig szoros vonatkozással az ifjúság lelki életével." (Hittudományi Folyóirat XIX. IV. 851 s köv. 1.) S hogy dogmatikai képzettségének a III. kötetben is jelét adja, annak bizonyítására ismételten Mihályfi Ákos dr.-ra hivatkozunk, aki e kötetről írt bírálatában szintén megemlíti ugyan, hogy a beszédgyűjteményben „akad több kevésbé tartalmas, száraz, sőt egyenesen nem sikerült alkotás . . . bár ebben is van elég aranyszem, van elég lendületes gondolat, ami pedig a fő, ebben is megvan ugyanaz a szeretete az ifjúságnak, melytől meleg a két első kötet minden beszéde." Ő is megszólja ugyan Acsayt, hogy többet idéz a klaszszikusokból, költőkből, drámákból és regényekből, mint a Szentírásból és a szentatyákból ; többet foglalkozik a természet törvényeivel, mint a kinyilatkoztatással, de egyben azt is elismeri, hogy az erősebb vallási táplálékot sem vonja meg az ifjúságtól. Nem kell attól félnünk — fejezi be bírálatát — hogy az ifjúságot untatjuk, ha az exhortációkat teljesen az Isten igéje hirdetésére használjuk, ha az ifjúság szelleme előtt föltárjuk a szentírása szentatyák, a theologia mélységes gondolatait, ha exhortációnkban az ifjúságot a hit misztériumainak minél világosabb megismerésére és megbecsülésére vezetjük, ha az ezek ellen világgá bocsátott ellenvetéseket alaposan megcáfoljuk s mindenekfölött, ha összes exhortációink arra irányulnak, hogy megtanítsuk és buzdítsuk az ifjúságot a malasztból táplálkozó igazi hitéletre. Hogy Acsay mindezt mesterileg tudja tenni, ennek számos példája van beszédei mindhárom kötetében. (Kath. Szemle, XXVI. VII. 779.) — Végezetül pedig annak igazolására, hogy Acsay beszédeit a forma tekintetében a „kifogyhatatlan bőbeszédűségen" kívül egyéb is jellemzi, a következőket iktatjuk ide: „Ami végre Acsay igazgató irályát illeti, azt kell 5