Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

66 mondanunk, hogy emelkedettségével és szabatosságával mindig rávall az írásművek elméleté-nek mesterére. Acsay ép abban nagy, hogy tud kicsinyeknek is érthetően beszélni és abban tiszteletreméltó, hogy sohasem hatásthajhászó, sohasem mesterkélt, hanem mindig nemesen egyszerű, anélkül, hogy akár az unalmasság sivár mezőire tévedne." (Hittudományi Folyóirat. XIX. IV. 854. 1.) Mindezek mellett elismerjük, hogy szentbeszédeiben csakugyan kevés helyet juttatott a szentatyáknak, a szent hagyományoknak. Érzi, tudja ezt maga is s ezen eljárásnak okát Ifjúsági szentbeszédeinek II. kötetében azzal okolja meg, hogy hasztalanul hivatkoznék rájok, mikor az ifjúság legfeljebb ha névről ismeri a szentatyákat. Nemcsak a theologiai oktatásban, hanem a középiskolai ifjúság vallásos kiképzésében is nélkülözhetlenül szükséges volna egy chrestomathia a szentatyákból, amelyből az ifjúság megismerhetné műveiket, fenkölt, gazdag gondolatvilágukat s így azután eredményesen lehetne hivatkozni rájok s meggyőzően kimutatni, hogy amit ma nagyhangon mint új igazságot hirdetnek, azt a szentatyák már régen hirdették, felvilágosították vagy megcáfolták. (V. 1.) — Természetesnek kell találnunk azt is, hogy egy-egy tétel földolgozása közben talán túlságosan is előtérbe tolulnak szaktárgyabeli ismeretei s kelleténél gyakrabban hivatkozik egyik-másik kedvenc írójára. Hogy azonban mindezt öntudatosan teszi, tisztán kiviláglik Ifjúsági szentbeszédei II. kötetének előszavából, ahol ezt az eljárását kifogásoló bírálatra válaszképen ezeket mondja: „Az apologetikus beszéd természetével jár, hogy benne az értelem meggyőzése a fő; s hogy az igazság tiszta, világos megértése nemcsak az értelmet győzi meg, hanem megnyugtatja az akaratot s az érzelmet is kellőleg hangolja . . . hogyha nem volnék is magyar szaktanár, akkor is a magyar irodalmat, a magyar történetet, népéletet, népmeséket, legendákat, szokásokat stb. állítanám fel példákul növendékeimnek s amit csak felhasználhatnék belőlük, fölhasználnám mind, mint most is teszem. Ép evvel akarok én beszédeimnek önállóbb, eredetibb színezetet adni. A francia szónokok, egy Didón, mindig büszkén hivatkozik francia hazájára, nyelvére és történetére, hogy így is közelebb férjen hallgatói szivéhez. Ezt kell nekünk is megtennünk; mikor szent vallása és erkölcstana igazságait hallja a magyar növendék, akkor is magyar gondolat- és érzéskör vegye körül; fakadjon a beszéd és hang teljesen magyar szívből, magyar talajból." (IV. 1.) Még az ifjúság előtt is igyekezik ezt az eljárását igazolni. Ezt mondja egyik szentbeszédében : Talán észrevettétek, hogy folyton br. Eötvös szavait idéztem. Nem ok nélkül tettem. Megtörtént ugyan vele, hogy a politikus tévedésbe ejtette az írót, de szive sohasem tagadta meg az evangéliumot. Minden művében, de főleg nagy politikai munkájában is a keresztény műveltség fokozatos hódítását hangoztatta, — s evvel irányt mutatott örökre nemzetének, hol kell erejét keresnie. Vissza tehát igazi remekíróinkhoz, ezek majd visszavezetnek az evangéliumhoz, amelyen alapult őseink jelleme. Vissza kell varázsolnunk