Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

46 egyházi szónokokat, akik a klasszikusoktól ellesett s művészien alkalmazott eszközökkel igyekeztek a hívek lelkébe oltani az evangeliumi igazságokat... Olvassák a profán írókat, költőket és szónokokat, hogy rendelkezhessenek min­den eszközzel, amelyek önöket magasztos céljukhoz segítik." (I. évf. 8. sz.) S lelkes buzdításai utat találnak az ifjú leviták szivéhez. Irodalmi iskoláik évről-évre nagyobb sikerről tesznek jelentést neki s hogy hálájokat is leróják iránta, egymásután választják iskolájuk tiszteletbeli tagjává. Minthogy azonban teljes sikert csak úgy remélt, ha az egyházi szónoklat tanításának ügyét a püspöki kar rendezi véglegesen, a Hittudományi Folyóiratban 1902-ben megjelent s az egyházi szónoklat rendszeres tanítására vonatkozó közleményét külön lenyomatban megküldi a püspöki kar minden tagjának, kísérő­levelében arra kérve őket, hogy ezt az életbevágó kérdést tegyék külön tanácskozásuk tárgyává s a theologiai tanterv megreformálásával a növendék­papság kiképzésében juttassanak megfelelő s méltó helyet az egyházi retorika tanításának. Ez a fölszólalása azonban egyelőre nem keltett visszhangot. Annál nagyobb buzgósággal karolta föl a növendékpapság az egyházszónok­lat ügyét. Az esztergomi növendékpapok Acsay lelkesítésére hozzáfogtak az egyházatyák beszédeinek tanulmányozásához és fordításához s munkásságuk eredményeképen 1909-ben egy vaskos kötetet bocsátottak közre: „Szemel­vények az egyházatyák szent beszédeiből" cimen, melyhez Acsay írta az előszót. A kötet sz. Ágostonnak, aranyszájú sz. Jánosnak, Nagy sz. Leónak, Tertulliánnak, sz. Ambrusnak, nizzai szent Gergelynek, sz. Cypriánnak, Nagy sz. Gergelynek és nazianzi sz. Gergelynek szónoki remekeiből közöl mutat­ványokat az egyházatyák rövid, tömör életrajzának kíséretében. E kiadással az egyházi irodalom legértékesebb s előttünk ezideig úgyszólván teljesen elrejtett kincsei kerültek napfényre és az egyházatyák fenséges gondolat­világának, kitűnő dialektikájának s emelkedett stílusának iskolája nyílott meg a mai egyházi szónokok előtt. Acsay tehát nemcsak Bossuet beszédei­nek átültetésével szerzett elévülhetetlen érdemet, hanem azzal is, hogy állandó és lelkes buzdításaival az egyházi szónoklat ugarföldjének feltörésére és mű­velésére egy egész gárdát nevelt s a magyar egyházi retorika fejlesztésének kérdését hosszú időn át felszínen tartotta. Az a hét esztendő, mely a Bossuet-fordítás I. és II. kötetének meg­jelenése közé esik, Acsay írói munkásságát más irányban kötötte le. A pan­nonhalmi szent Benedekrend 1890-i rendi nagygyűlése tekintettel a közelgő millenáris évre azt határozta, hogy a haza iránt érzett mély hálájának és forró szeretetének adójául megírja a rend kilencszázados múltjának történetét s a történelem világánál beszámol róla, mint vette ki részét erejéhez képest • a nagy nemzeti munkában. Ennek a széles alapon megírandó rendtörténet­nek egyik fontos fejezetéül a sz. Benedek-rendnek az oktatás terén kifejtett munkásságát jelölte meg s azért megbízta az igazgatókat, hogy a vezetésük alatt álló gimnáziumok történetének megírásáról gondoskodjanak. A győri főgimnázium történetének megírását Kroller Miksa igazgató vállalta magára,

Next

/
Thumbnails
Contents