Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

37 alkotás is több gyönyörűséget okoz neki, mint bármely élettelen reprodukció. Előtte áll az egész világ, rá kell bízni, hogy keressen és találjon tárgyat, amelyről szívesen ír dolgozatot. S a maga apró mondataiból összeállított kis leírás vagy elbeszélés nemcsak a nyelvtan szabályait teszi tudatossá a lelkében, hanem idejekorán fejlődésnek indítja stilusát is, aminek a gyakorlati értéke szinte megbecsülhetetlen. Különös figyelemmel kiséri a felsőbb osztályúak magyar írásbeli dolgozatait, nemcsak a conceptio, szerkezet és stílus szempontjából, hanem hogy mennyiben alkalmasak a növendék erkölcsi és hazafias gondolkozásának és érzésének s egyetemes emberi valójának nemesbítésére. A VIII. osztályú tanulóktól pedig, miként már esztergomi tanárkorában tette, egy-egy magukválasztotta irodalmi vagy esztétikai tétel részletesebb kidolgozását is megköveteli. Mielőtt a művészi oktatást sürgető miniszteri rendelet 1896-ban megjelent, Acsay a gimnázium helyi tantervében már előbb helyet biztosított a számára. A tanári karral egyetértve úgy oldotta meg a kérdést, hogy a III. osztálytól kezdve a hittan, főleg pedig a történelem keretében ismertette az egyes művészeti ágak főképviselőit egyes kiváló alkotásuk bemutatásával és magyarázásával. S minthogy a művészi oktatás nagyon is fontos kérdése kellőképen előkészítve nem volt — s máig sincs — mert sem az elérendő cél nincs pontosan megjelölve, sem megfelelő vezérkönyvet nem adhatni az ifjúság kezébe s emellett az annyira szükséges segédeszközök is hiányzanak, a művészi oktatásra vállalkozó tanár a saját jegyzetei alapján vezette s vezeti be az ifjúságot a művészetek történetének ismeretébe s képesíti a művészi alkotások megértésére azoknak a gondosan megválogatott eszközöknek — főkép a művészi alkotások színes reprodukcióinak — fölhasználásával, melyeket javarészben Acsaynak műérzéke és áldozatkészsége szerzett meg az intézet számára. Az ifjúság esztétikai képzésének érdekében kísérletet tett arra is, hogy a városi színházban pusztán a tanulóifjúság számára klasszikus darabok adassanak elő. Ez a kísérlet azonban nem vált be, mert míg az iskola az előadandó színműre kellőkép előkészítve vezette a színházba az ifjúságot, addig a színtársulat tagjai vajmi sokszor szinte készületlenül, az alakító erő teljes híjával játszották le a rendesen érthetetlenségig megrövidített darabot. Ismerve a szó és toll nagy hatalmát, az alsóosztályú tanulók számára szavalókört alapított, a felsőosztályúak önképzőkörének munkásságát pedig lelkesen irányította és ellenőrizte, hogy tanítványait idejében bátor föllépéshez szoktassa és szó- és írásbeli biztos és szabatos előadásra nevelje. Az alsóosztályú tanulók az ő kezdeményezésére havonkint egyszer az egyik közös magyar-nyelvi órán szavalóversenyre jönnek össze, amelyen minden osztályból három-három tanuló szaval egy-egy alkalmas költeményt s szavalatukat a kijelölt bírálók megbírálják. Az önképzőkör munkássága már szélesebb körben mozog. Ez ifjúsági irodalmi egyesületnek az a célja, hogy az iskolai ismereteket kiegészítse, a