Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

36 s jótevőjük iránt mindenkor hálás érzületet tanúsítsanak. Minden törekvése odairányult, hogy tanítványaiból fennkölt gondolkodású, nemesen érző, tetőtől-talpig becsületes polgárokat neveljen a társadalomnak. Épen azért értelmük kifejlesztésén is ugyanazzal a buzgósággal munkálkodott, mint erkölcsiségük kialakításán. Ideálja az a tudományszerető tanár volt, aki tárgyain teljesen uralkodva ügyes tapintattal tudta megválogatni a közlendő ismeretek mennyiségét s azt tanítványaival biztos módszerrel el is sajátíttatta. Nem volt barátja a nagyszabású, nagyon is mélyen szántó magyarázatoknak, fejtegetéseknek, melyeket a tanulók érdeklődéssel hallgatnak ugyan s tán meg is csodálnak, tanulni azonban vajmi keveset tanulnak belőlük. Legjobban szerette, ha a tanár magyarázat helyett az iskolakönyvből olvastatta el a feladandó leckét s ehhez fűzte felvilágosító megjegyzéseit. Mert ezzel a tanulót már átemelte az első nehézségen, melyet a föladott leckének pontos, értelmes átolvasása okoz. A tanítás sikerének érdekében állandóan sürgette, hogy az ugyanazon szakmában működő tanárok az ismeretközlés módszerére vonatkozólag maguk között megállapodjanak, a rend magyar-nyelvi szaktanárait pedig három-három évenkint négy izben hívta össze közös értekezletre Győrré, hogy a magyar nyelv és irodalom egyöntetű és eredményes tanításának módozatait maguk között megbeszéljék. Ugyanezen az értekezleten foglalkoztak a középiskolai egységes magyar iskolakönyvek megszerkesztésének módozataival s az önképzőkör munkásságának emelésével is. Ezen szakértekezletek jegyzőkönyveit 1908-ban: „A pannonhalmi bencés magyar-nyelvi szaktanárok módszertani megállapodásai" címen kézirat gyanánt ki is adta s a rendi magyar-nyelvi szaktanárok kezéhez juttatta. Lelkes híve volt a szemléltető és gyakorlati tanításnak. Elve volt, hogy amit csak lehet, mindent be kell mutatni a tanulónak s lehetőleg a kezébe is adni. Ezért gazdagon gyarapította a természetrajzi és természettani múzeumokat, filologiai múzeumot létesített, az intézet folyosóit, az osztálytermeket és a dísztermet szinte, elárasztotta szemléltető képekkel. A természetrajz tanárai nem egyszer künn a szabadban tartották meg előadásaikat, a geometria tanára pedig többször végeztetett földméréseket tanítványaival a város határában. Ugyancsak a szemléltető és gyakorlati tanítás érdekében módot nyújtott tanítványainak arra is, hogy a város területén lévő gyártelepeket több ízben meglátogathassák s azoknak üzemét szakértő kalauz magyarázataiból megismerhessék. A nyelvek tanításában is folyton a szemléltetést sürgette. Legcélravezetőbb módszernek tartotta, ha a tanár a könyvben előforduló mondatot is a táblára írja vagy iratja s azon magyarázza meg az egyes nyelvi tényeket. A magyar-nyelvi tanítás legalsóbb fokán is önálló dolgozatok írását szorgalmazta s helytelenítette a száraz nyelvtani feladatokat, melyek úgyszólván semmi szabadságot nem adnak a gyermek lelkének. Pedig a gyermeki lélek első sorban is a képzelet világában él, amely teremteni szeret s így a legkisebb