Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

35 szétmorzsolódtak s idegen népek járma alá kerültek. A nagy nemzeti ünne­peket, melyek igazgatóságának idejébe estek, bőségesen gyümölcsöztette az ifjúság hazafias nevelésének érdekében. A millenáris ünnepen kívül ilyenekül kínálkoztak az 1848/49-iki szabadságharcnak ötvenéves évfordulója, II. Rákóczi Ferencz szabadságharcának kétszázados emléke, Győrvárosnak a török iga alól való fölszabadulásának háromszázados jubileuma. II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalakor is fényes iskolai ünnepet rendezett, amely alka­lommal ünnepi beszédet tartva az ifjúsághoz, igy köszöntötte a bújdosó fejedelmet: Hozott Isten közénk te, Krisztusnak s evangéliumának hű kato­nája ! Csodálattal tekintünk fel hozzád, hogy lelked nagyságát, fennkölt eré­nyeidet szívünkbe véssük. Csodálunk, lelkesedünk érted, lelkünkbe véssük életed nagy tanulságait s azon leszünk, hogy két legszentebb eszmédért : az Istenért és hazáért éljünk . . . Visszatérésed szent figyelmeztetés azoknak a vakmerőknek, akik a haza szent fogalmát is ki akarnák irtani az újabb nem­zedék szívéből. Isten hozott, hazaszeretetnek legnagyobb hőse ; megérkezé­sed pillanatában szent esküvéssel fogadjuk, hogy hívek maradunk hozzád s veled együtt szent odaadással szolgáljuk a hazát mind a sírig! —Ezeken a rendkívüli ünnepeken kívül évről-évre megülette a magyar szabadságharcnak és a koronázásnak évfordulóját, amikor az ifjúság fényes közönség előtt tett tanúbizonyságot a fölkent király személyéhez való gyermeki ragaszkodásáról s a szabad hazáért való rajongó lelkesedéséről. Ebben a meggyőződéses vallásos és hazafias érzületben, melyet főkép az irodalmi remekművek etikai és nemzeti tartalmának gondos kiaknázásá­val tett egyre tudatosabbá, tizenhét éven át oly nemzedéket nevelt föl, mely az élet küzdő porondján is derekasan megállja helyét s egyházáért és hazá­jáért nemcsak meghalni, hanem élni is tud. Emellett különös gonddal ápolta tanítványai szívében a kegyeletnek és hálának érzetét is. Az intézet elhunyt jótevőiért, tanáraiért és tanítványaiért minden évben gyászmisét mondatott, melyen az intézet növendékei testüle­tileg megjelentek, halottak napján pedig a tanárok s a legutoljára elhunyt iskolatársuk sírját megkoszorúzták. A Király József-ösztöndíjat élvezők ala­pítványából 1901-ben megfesttette a boldogult pécsi püspök arcképét, mely a dísztermet ékesíti. Az ő buzdítására indítottak gyűjtést maguk között a tápintézet növendékei is, hogy a tápintézet megalapítójának, Zalka János győri püspöknek olajfestményü arcképét az intézet dísztermében elhelyez­hessék. Gyűjtésük maradványát Mladoniczky Ignác prépostkanonok s Acsay misealapítványra egészítették ki s azóta a tápintézetbe járó tanulók január 19-én, a megboldogult püspök elhalálozásának évfordulóján, jótevőjük lelki­üdveért gyászmisét hallgatnak. Őszinte lelkesedéssel és hálaérzettel leplezte le 1905. okt. 8-án az ifjúság bőkezű jótevőjének, Mladoniczky Ignácz prépost­kanonoknak olajfestményü arcképét is, melyet Acsay festtetett meg az intézet számárá. Ha szegénysorsú tanítványai bárkitől a legcsekélyebb adományban részesültek is, mindig gondja volt rá, hogy azt illendően meg is köszönjék 3*

Next

/
Thumbnails
Contents