Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

32 vását csak az istenség eszméjében találhatja föl. Viszont a profán tárgyak előadói szüntelen utaljanak arra a benső kapcsolatra, mely a szellemi és anyagi világot az Istenséghez fűzi, hogy tanítványaiknak lelke könnyedén emelkedjék a legfőbb Lényig, akiben minden igaz, jó és szép egyesül, akiben szivök gyönyörűséget találhat fenségénél fogva, vigasztalást jóságánál fogva, akitől várhatja áldását, várhatja legtisztább jutalmát még akkor is, mikor embertársai megtagadják tőle. Hadd lássa az ifjúság minél gyakrabban a vallás szépségét, fölemelő voltát és szükségességét ! Meg kell vele értetnünk, hogy a lélek magára szorítkozva tökéletlen, véges s végtelenné csak a végtelen Istennel való egyesülés teheti ; ez a tudat emelheti csak föl az embert a porból s ez teszi részesévé annak a magasztos érzelemnek, amelyet Isten iránt való szeretetnek nevezünk s amelyből embertársaink s hazánk iránt való önzetlen szeretetünk is fakadhat. ízig-vérig meggyőződéses keresztény nemzedéket kell nevelnünk, ezt kívánja nemcsak az egyház, hanem hazánk érdeke is. (Értesítő 1896/97.) Lelkének ez a mély meggyőződése teljes mértékben ölelkezik Eötvös József báró gondolatával: „Egész civilizációnk -keresztény s egész civilizációnk alapja is keresztény és ha áll az, hogy minden állam csak azon az alapon fejlődhetik tovább, melyen keletkezett, nemzetünknek is kereszténynek kell maradnia." S amit elméletben hirdet, a gyakorlatban teljes erejével igyekszik megvalósítani. Az ifjúság rendes vallási gyakorlataiban példás buzgósággal vesz részt, a szent misét és szentbeszédet állandóan velük hallgatja, szent gyónásukat ellenőrzi s mindig maga vezeti őket az Úr asztalához. Nagyobb ünnepeken, különösen szent Imre herceg és a boldogságos Szűz ünnepein maga tartja a szentbeszédet, melyben mindig a gyakorlati, meggyőződéses keresztény életre búzdítja növendékeit. S amily lelkes buzgalommal vezeti az ifjúság rendes vallási gyakorlatait, ép oly készséggel ragad meg minden rendkívüli alkalmat, mely vallásos érzületüket fokozhatja, szilárd meggyőződéssé érlelheti. így különös gondja van rá, hogy a keresztény világ és a keresztény Magyarország ünnepléseiből intézetének növendékei mindig kivegyék a részüket. 1895-ben, a szent László király halálának nyolcszázados évfordulóján rendezett ünnepi körmenetben — melyen valamenyi bencés gimnázium ifjúsága képviseltette magát — intézetének minden növendéke részt vett s huszonnégyen középkori apród-ruhában kísérték a szent király hermáját. — Hálaadó ünnepi istentisztelettel és fényes iskolai ünneppel ülte meg az intézet 1896-ban hazánk ezredéves fönnállásának émlékét is, amikor az igazgató lelkes beszédben ecsetelvén az évforduló nagy jelentőségét, az ifjúság között a „Milleniumi Emléklapok"-at osztotta ki, melyet erre az alkalomra több tanártársával együtt szerkesztett. Szűkebb körű, de bensőséges vallási ünnepnek volt a színhelye az intézet díszterme 1897. márc. 25-én. Ekkor helyezték el benne a Mladoniczky Ignác kanonoktól ajándékozott Patrona Hungariaeszobrot, melyet dr. Wargha Samú, pannonhalmi főiskolai igazgató áldott meg s költői szányalású beszédben kötötte az ifjúság lelkére Magyarország