Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

31 „omnes in Christo unum sumus et sub uno Domino aequalem servitutis militiam baiulamus". (Reg. S. P. Benedicti c. 2.) Acsay egyéniségének igazi nagysága, a vezetésre való rátermettsége azonban legjobban a gondjára bízott főgimnázium igazgatásában tetszik meg. Nagy szelleme csak nagy, széles munkakörben mozoghatott szabadon. Abyssus abyssum invocat, a mélység a mélység után kiált. Nagy szellem és nagy tömeg : hatalmasság mindakettő s ha amaz ezt megtalálja, bizton hajtja nagy célok szolgálatába. Ilyenül kínálkozott neki a rend leglátogatottabb főgimnáziuma, a győri, melyben a feltörekvő ifjú lelkek százainak helyes irányítása, a kiképzésükkel járó sokirányú elfoglaltság és óriási felelőség, valamint az adminisztrálás gondjai csak fokozták energiáját. Fontos hivatásának tudatán kívül a tudományok iránt őszinte lelkesedést és az ifjúság odaadó szeretetét hozta ez állásába, melyek már előre is biztosítékul szolgáltak rá, hogy a győri főgimnázium magas színvonalát és országosan ismert jóhírét nemcsak fönntartani, hanem a lehetőségig emelni is tudja. Hogy igazgatói működésének képét világosan megrajzolhassuk, különkülön vesszük vizsgálat alá alkotásait és eszméit a vallás-erkölcsi és hazafias, az értelmi és a testi nevelés terén. Erkölcsi felfogását s egyszersmind azt az irányt, melyben az ifjúságot nevelni óhajtja, igazgatósága elején akkor jelöli meg ünnepélyesen, mikor az intézet bőkezű mecénásától, Mladoniczky Ignác prépost-kanonoktól ajándékozott művészi faragványú feszületeket az osztálytermekben elhelyezve, az egybegyűlt tanári kar és ifjúság előtt ezt az Ígéretet teszi : Szívvel-lélekkel rajtaleszünk, hogy a világ Megváltójának tanítása legyen a középpontja összes működésünknek, amelyre minden tudománynak vissza kell térnie s amelyből minden magasztos érzésnek kell fakadnia, ha azt akarjuk, hogy az ifjúság a mai reális kor önző haszonleséséből kiemelkedve eszményi, önzetlen célokért is tudjon lelkesedni. A vallás-erkölcsi nevelés szükségességét egyébként mindannyiszor hangoztatja, amikor a nevelés kérdésével foglalkozik, a millenáris évben pedig a tanári kar alakuló értekezletén megnyitóját egészen ennek a gondolatnak szenteli. Évezredes multunkat idézi tanúbizonyságul, hogy nemzeti nagylétünk fenntartóinak és emelőinek hazafisága mindig az igaz vallásosságból táplálkozott s ez adott nekik erőt sokszor emberfölötti küzdelmeikben. Az iskolának tehát szent és felelőséggel teljes kötelessége, hogy az új ezredév számára oly nemzedéket neveljen, mely szilárd vallás-erkölcsi alapon állva, ki tudja magát vonni önző és tehetetlen korunk káros befolyása alól s megtanuljon ideálisan gondolkodni, magasztos dolgokért hevülni s önzetlenül cselekedni. Minden lehetőt meg kell tenni az ifjúság vallásos nevelésének fokozására s hogy vallási gyakorlatait ne a kényszer hatása alatt, hanem benső meggyőződésből végezze, ezt az egész tanári kar tervszerű együttműködésétől lehet csak várni. A vallástanár használja fel tanítás közben a tudományok eredményeit s iparkodjék minél világosabbá tenni tanítványai előtt, hogy az emberi elme teljes megnyug-