Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

25 elsajátíthatnák annyira, amennyire az újabb viszonyok között szükségük lehet reá. Az úgynevezett introductio helyett az első tanfolyamban a szentírás mélyreható elemezésével, fejtegetésével kellene foglalkozniok, hogy későbbi tanulmányaikat a szentírás biztos ismeretére építhessék. „Mert amit a biblicum körében exegesis cimén adnak a szentírásból, azt a legtöbb növendék nem veszi komolyan ; mert a növendék csak azt látja, hogy egyes szentírási helyeket sok fölös szószaporítással magyaráznak agyon, illetve sokszor elhomályosítanak, de azért a szentírásból mégsem tudnak semmit sem." (Magyar Sion, XXIII. 373. 1.) Gondoskodni kell arról is, hogy a latin és görög egyházi szónokok méltó fordításban az egyházi pályára készülő ifjúság kezébe adhatók legyenek, mert arra nem számíthatni, hogy ezeket eredetiben kellő eredménnyel olvashassák. A görög nyelv ismerete ugyanis egyre jobban hanyatlóban van s a latinul író szentatyák fenséges, de nagyon is tömör irályú egyházi beszédei is csak nehezen érthetők. Más irodalmak már régen gondoskodtak róla, hogy az egyházi szónoklatnak e gazdag kincses bányái ne csak a papság, hanem a laikus közönség számára is tárva legyenek, nálunk e téren mindeddig úgyszólván mi sem történt. Azért a legelső teendő volna legalább egy chrestomathia kiadása, melyet alapos, gazdag jegyzetek világosítanak meg. — Módot kell nyújtani a növendékpapságnak arra is, hogy esztétikai képzettségét a remekírók komoly olvasgatásával fejlessze. S ha valakinek, elsősorban a szónoknak van legnagyobb szüksége ember- és lélekismeretre, s ehhez is a világirodalom klasszikusainak gondos tanulmányozásával juthatni legkönnyebben. Mert a nagy írók egyszersmind nagy lélekismerők is, akik a szenvedélyek harcát, a bűn átkos következményeit, az erény diadalát megkapó közvetlenséggel tudják ecsetelni. A nagy szónokok élete a tanúbizonyság reá, hogy valamennyien a klaszszikusokon táplálkoztak s emelkedtek a szónoki művészet magaslatára. — Minél nagyobb gondot fordítanak a szemináriumok a szónoki képzésre, annál jobban áthatja növendékeiket magas hivatásuk tudata s annál nagyobb igyekezettel iparkodnak majd megfelelni az igehirdetés szent és komoly munkájának. Míg ez meg nem történik, addig beérik vele, hogy prédikáció előtt az épen kezük ügyébe eső valamely silányabb beszédgyűjteményből egyet átolvassanak s a szószéken „Isten-adta szónoki tehetségükkel" jólrosszúl elmondják, amire épen emlékeznek belőle, nem nagy hasznára a lelkek üdvének. A theologia tanulmányi rendszerének gyökeres megreformálása égető szükség lévén, azt ajánlja, hogy a magyarországi theologiai tanárok mielőbb gyűljenek össze közös tanácskozásra s beszéljék meg a teendőket. Hivatkozik a profán tudományokat előadó tanárokra, akik úgyszólván évről-évre kongresszust tartanak, szóval és írásban a módszer javításán tanácskoznak ; sokszor túllőnek a célon, sokszor szószaporításba esnek, néha helytelent is kezdeményeznek ; de hogy sok tanácskozásuknak sok üdvös eredménye is volt már, azt senki sem tagadhatja, aki a mai tanítás eredményét a régivel