Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

23 kell őket fordítani s a belőlük elvont örökérvényű szabályokon azután föl lehet majd építeni az egyházi szónoklat alapos és rendszeres elméletét s meg lehet majd írni a magyar egyházi szónoklatnak biztos kritikán alapuló történetét is. Acsay nem becsülte túl önmagát s számolt azzal is, hogy hivatásbeli kötelességei erősen lekötik idejét, tehát gondolni sem mert rá, hogy ezt az óriási munkát egymaga elvégezze. De bízott benne, hogy lelkesítő szaván s még inkább példáján mások is föl fognak buzdulni s így vállvetett erővel majd csak sikerül az egyházi szónoklatot elhagyatott állapotából kiemelni. Úgy gondolta, hogy a Szent-István-Társulat irodalmi osztálya az ő buzdítására a szentatyák szemelvényes lefordítását és kiadását szívesen magára vállalja s majd mások is akadnak, akik a nagy egyházi szónokok beszédeit hazai nyelvünkre átültetik. A munka oroszlánrészét azonban így is magának tartotta fönn, amennyiben elhatározta, hogy megírja az egyházi szónoklat elméletét s a magyar egyházi szónoklat történetét. Előbb azonban maga is a klasszikus minták után nézett s a francia irodalom triászán akadt meg tekintette. Kezdetben párhuzamosan fordítgatta Bossuet-t, Bourdaule-t és Massillon-t, utóbb azonban az elsőnek rendkívüli alakja annyira lebilincselte, hogy legelőször is ennek lefordításán fáradozott. Közben Fléchier-nek és Mascaron-nak beszédeit is fordítgatta, hogy e neves egyházi szónokokkal való összehasonlításban Bossuet irodalmi értékét minél biztosabban megállapíthassa. Négy év kitartó munkája kellett hozzá, mig Bossuet összes beszédeit áttanulmányozhatta s közűlök 70-et, vagyis összes beszédeinek egyharmadát lefordíthatta. Ezekből azonban egyelőre csak egy kötetet rendezett sajtó alá, mely a nagy szónoknak harmincnyolc szorosan vett egyházi beszédét tartalmazza. Érdekes megemlítenünk, hogy fordításában kezdetben Pázmány és Káldi nyelvét alkalmazta, csak amikor látta, „hogy az ő nagyon is erőre, világosságra törekvő prózájok nem igen simul hozzá a Bossuet fenséges szárnyalásához," akkor hagyott föl ezzel a módszerrel s beérte a tiszta magyaros fordítással. Bossuet első kötetét nemcsak a lefordított beszédek abszolút becse, Bossuet életének, szónoki fejlődésének és jellemének szeretettel megírt rajza teszik értékessé. Rendkivül tanulságosak azok a párhuzamos összehasonlítások is, melyeket a fordító közte s a nagy francia egyházi szónokok, valamint a mi Pázmány Péterünk között is von, egymás mellé állítva az ő s Bossuet-nek egyazon vagy hasonló tárgyról tartott beszédeit. Ezzel az összeméréssel egyrészt a szónokok elbírálásában követett módszerét mutatja be, amely bírálatnak eredményeképen Bossuet-t nemcsak a francia, hanem az egész világirodalom elsőrangú szónokaként állítja elénk, aki dogmatikus és morális beszédeivel egyaránt fölötte áll Bourdaloue-nak és Massillon-nak, másrészt gyakorlati útmutatást is akar vele adni az egyházi beszédek elemzéséhez. A legnagyobb feltűnést mégis művének az előszava keltette, melyben