Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

21 régebben elfogadott tudományos fölfogás szerint a retorika körébe tartozik minden prózai műfaj a regényen és novellán kívül, a mi retorikáink mindeddig csak a történetírással és a szónoklattannal foglalkoztak tüzetesebben. Pedig a retorika épen úgy a prózai műfajok elmélete, mint a poétika a költészeté. S épen azért, mert nálunk e téren úttörő munkát végzett, útmutatásért, irányításért a külföld irodalmához kellett fordúlnia. Néhány évi szorgalmas tanulással elsajátította a francia, angol és olasz nyelvet annyira, hogy e nemzetek irodalmát egész könnyedén olvashatta. Elméletét Whately Richardnak retorikáján és logikáján, Bain Sándor szerkesztéstanán, retorikáján és logikáján építette föl s e munkákat le is fordította. Ugyancsak lefordította Mosso Angelo torinói tanárnak „A félelemről" s Legouvé Ernőnek „Az olvasás művészetéről" című művét is, melyeket szintén fölhasznált. Megismerve a külföld retorika-elméletét, kitartó szorgalommal látott az anyaggyűjtés munkájához. A maga bevallása szerint a magyar prózairodalom szine-javából négyszáz kötetnél többet tanulmányozott át s ezrekre menő szemen-szedett példából vonta el. az egyes műfajok sajátságait. 1888-ban készült el munkájával s kéziratát megbírálás végett több tanártársának bemutatta. Ezek mindannyian a legnagyobb elismeréssel adóztak művének s buzdították, hogy rendezze mielőbb sajtó alá s adja ki. A magyar irodalom és esztétika hivatott tanára a pannonhalmi főiskolán tüzetesen áttanulmányozva az egész kéziratot, így ír Acsaynak : „Minden hizelgés nélkül szólva, műved rendkívül megtetszett s esengve kérlek, add ki okvetlenül. Szent meggyőződésem, hogy dicsőséget fogsz vele aratni. Tudom, hogy ez nem célod, de hazai tudományosságunknak nagy szolgálatot téssz vele, rendünknek pedig szintén javára lesz munkád." Társainak búzdítására el. is határozta, hogy mielőbb kiadja, minthogy azonban a nyomatás költségeit anyagi ereje nem bírta volna meg, Vaszary Kolos főapáttól kért rá előlegképen költséget, amit azután hamarosan vissza is fizetett. Terjedelmes, 800 oldalra terjedő munkája A prózai műfajok elmélete címen 1889-ben jelent meg Budapesten Kókai Lajos betűivel. A munka részletesebb ismertetését alább adjuk, itt csak azt említjük meg, hogy megjelenése széles körben keltett föltűnést. A napilapok s a szakfolyóiratok tüzetesen foglalkoztak vele s általánosságban nagy elismeréssel szólottak róla. Rendtársai s a tanárvilágban ismerősei őszinte örömmel látták, mint kezdi Acsay valóra váltani azokat a reményeket, melyeket nagy tehetségéhez, magas képzettségéhez s kitartó munkaszeretetéhez fűznek. A rend kőszegi gimnáziumának igazgatója lelkendezve köszönti művének megjelenésekor: „Ha közelemben volna, nyakába borulok és agyoncsókolom — írja Acsaynak. Amit a szerzővel nem tehettem, most a munkáján teszem, amennyiben össze-vissza forgatom, nézem, olvasom. Mégis csak derék gyerek maga, Ferkó barátunk ! Annyiszor elgondolkodtam már s különös, épen azon a napon is, mikor ez a kis köpcös elsőszülöttje hozzám beállított: miért nem ír ez az Acsay, vagy jobban mondva, miért nem adja