Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

19 dást, őszintén megnyilatkozó bizalmat tanítványaiban, akik benne nemcsak szigorú tanárukat, hanem kegyes és igazságos atyjukat is látták. A szorosan vett iskolai foglalkozás, a nevelés és tanítás azonban még nem köti le minden idejét és erejét. Nemes igyekezettel kiveszi a részét minden más munkából is, mely az iskolával bármi tekintetben összefügg, így, hogy hálás lelke adóját a gimnáziummal kapcsolatos Deák-segélyző Egyesülettel szemben lerójja, amelytől tanuló korában közben-közben némi segítséget kapott, az egyesületnek előbb rendes, majd nagyobb pénzadománynyal alapító-tagja lesz, később pedig készséggel vállalja el benne a titkári hivatalt, melynek teendőit éveken át lelkiismeretesen végzi mindaddig, míg állása Esztergomhoz köti. Erősen kiveszi a részét azoknak a nagyszabású ünnepeknek a rendezésében is, melyeket az intézet esztergomi tanárkodása alatt tartott. Ez időbe esett XIII. Leo pápa és Simor János hercegprímás félszázados áldozópapságának jubileuma, két izben ünnepelték dr. Majer János választott püspök és érseki helynök érdemeit is, elsőbben irói munkásságának, utóbb áldozópapságának félszázados évfordulóján, mind a kétszer bensőségesen, fénnyel és pompával, mert az ünnepelt férfiú a főgimnáziumi segélyző egyesületnek évek hosszú során át elnöke és bőkezű mecénása volt. Ezekre az ünnepekre Acsay legtehetségesebb tanítványaival ünnepi ódákat, alkalmi beszédeket készíttetett, amelyeket rátermett növendékekkel adatott elő. De különös búzgósággal fáradozott annak az ünnepnek sikerén, melyet Esztergom városa 1883-ban a török járom alól való felszabadulásának kétszázados évfordulóján ünnepelt. A város maga rendezte ugyan az ünnepet, középpontja mégis a főgimnázium dísztermében tartott nagy ünnepség volt, kapcsolatosan a Villányi Szaniszlótól rendezett történelmi kiállítással, melynél az anyag összehordozásában és elhelyezésében Acsay igazgatójának valósággal jobbkeze volt. Az idejét bölcsen beosztani s jól fölhasználni tudó tanár ekkora elfoglaltság mellett is talált módot reá, hogy, mint a rendi szervezetnek élő tagja, rendi ügyekkel is foglalkozzék, magát egyre tovább képezze s irodalmi téren is hasznos munkát végezzen. Kruesz Krizosztom főapát 1885-ben elhalálozván, a rendtársak bizalma és a királyi kegy Vaszary Kolos győri főgimnáziumi igazgatót emelte a főapáti székbe. Acsay a rend vezetésében történt ezt a változást alkalmasnak tartotta, hogy a pannonhalmi főiskola fejlesztésére irányuló eszméit újra hangoztassa s reformterveit a lehetőségig elfogadtassa. Ezért az 1881-ben készült emlékiratát a változott viszonyokhoz alkalmazva ismét átdolgozza s az 1890-iki rendi nagykáptalan elé terjeszti. Memoranduma azonban, talán épen azért, mert ebben már a tanárképző Budapestre való áthelyezésének szükségességét is hangoztatta, általában nem keltett nagyobb lelkesedést, sőt többeknek határozottan visszatetszett. Sokkal nagyobb sikerrel emelte föl szavát ugyanezen a nagygyűlésen a magánórák adása, az úgynevezett priváta ellen, melyet a rendi káptalan, mint gyűlöletes dolgot, csakugyan el is törölt. 2*