Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

17 tanítja a magyar nyelvet, néhány év múlva azonban a felsőbb osztályok irodalmi s a VIII. osztály bölcseleti oktatását vállalja el s ezzel a felsőbb osztályú tanulók szellemi vezetését úgyszólván egészen a kezében tartja. Mint az irodalom tanára egész lelkével azon fáradozott, hogy tanítványai megismerjék és megszeressék nemzeti irodalmunkat. Nagy gonddal fejleszti szóés írásbeli előadásukat s ezt főkép a magyar klasszikusok olvastatásával s gonddal készült előadásaival igyekszik előmozdítani. Feleltetés közben mindig világos, szabatos és lendületes előadást követel tanítványaitól, írásbeli dolgozataikat figyelemmel javítgatja s értékes megjegyzésekkel kiséri. Akiben írói készséget födöz föl, azt folytonosan munkára buzdítja, lelkesíti. A kötelező havi dolgozatokon kivül a VIII. osztályban minden tanulóval egy-egy nagyobbszabású, önálló dolgozatot készíttet valamely irodalmi, vagy esztétikai kérdésről, mindegyiknek külön-külön megjelöli az anyaggyűjtés forrásait s megbeszéli velük a földolgozás módszerét. Ezzel is a jövő irodalmi munkásságra akarja őket előkészíteni. Ugyancsak a sikeres irodalmi oktatás érdekében magára vállalja az ifjúsági könyvtárőri tisztet, hétről-hétre maga osztja ki nekik a könyveket s az olvasott művek tartalmát és méltatását állandóan számon kéri tőlük. S minthogy az ez időben aránylag gazdag ifjúsági könyvtár megfelelően rendezve még nem volt, erre is vállalkozik s a rendezett könyvtár katalógusát a gimnázium értesítőjében közli. Tehetségesebb s az irodalmi munkára hajló tanítványaival akkor is fönntartja az összeköttetést, mikor ezek már a gimnáziumot elvégezték. Különös figyelemmel kíséri az esztergomi növendékpapság kebelében alakult irodalmi iskolát, melyet állandóan irányít és lelkesít. Szeretete és gondoskodása a messze idegenbe is elkíséri azon tanítványait, akiket az egyházi hatóság magasabb képeztetés céljából Rómába vagy Bécsbe küld a hittudományok hallgatására. Ezek mint a Collegium Hungaricum, illetőleg Pázmáneum növendékei lelkesen szegődnek az ott összesereglett magyar növendékpapság irodalmi iskolájához s nem egyszer magukhoz ragadva a vezető szerepet, Acsaytól kérnek irányítást s az ő buzdításából merítenek lelkesedést. S Acsay nemcsak irányítja és lelkesíti őket, hanem állandóan értesíti a honi irodalmi viszonyokról s a nevezetesebb hazai eseményekről a hozzá még mindig gyermekileg ragaszkodó tanítványokat. Iskolájukat évről-évre valami könyvadománnyal lepi meg, pályatételeket tüz ki számukra s jelesebb dolgozataikat pályadíjakkal jutalmazza. Megható gyöngédség árad a levelek özönéből, melyekkel főképen volt növendékpap-tanítványai évről-évre fölkeresik a neveünnepén. Egyik is, másik is a jól nevelt, hálás gyermek szerető találékonyságával igyekszik ilyenkor kedves örömet, édes meglepetést szerezni neki. Az egyik, ma előkelő egyházi méltóság, sz. Benedek barlangjához zarándokol Subiacóba s sz. Ferenc napján érte ajánlja fel szentáldozását, hogy ezzel a vele mindig éreztetett atyai gyöngédséget némikép viszonozza. A másik köszönetet mondva a római irodalmi iskola számára küldött könyvekért, szinte túláradó örömmel írja, hogy könyvtárukban most már ott ékeskedik a magyar klasz2