Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

16 közölte is a főapáttal, aki azonban, minthogy időközben már másnak igérte oda a megüresedő győri katedrát, nem teljesíthette kérését s így ismét Esztergomba helyezte vissza tanárnak. Acsay készséggel nyugodott meg főapátja intézkedésén s 1881. szeptemberben elfoglalta tanári székét Esztergomban. Az igazgató és a tanári kar szívesen látták viszont az előzékeny, mindenkit megbecsülő rendtársat s a törekvő, lelkes fiatal tanárt. Ebben az évben még Fehér Ipoly volt az intézet igazgatója, de a következő esztendőben már Villányi Szaniszlót találjuk a székház és a gimnázium élén. Fehér Ipoly távozása, akit a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1882-ben a szegedi tankerület élére kir. főigazgatóvá emelt, nem hatott meglepetésszerűen. Mikor ugyanis Trefort Ágoston vallásés közoktatásügyi miniszter 1874-ben Pannonhalmán látogatást tett s itt a főapát megbizásából Fehér Ipoly mutatta be neki a fizikai szertárt, az ekkor még fiatal tanár előkelő föllépésével, szakképzettségével és kellemes modorával annyira megnyerte a miniszter tetszését, hogy ez már akkor kijelentette Kruesz főapátnak, hogy erre a fiatalemberre számít. S ettől az időtől fogva Fehér Ipoly neve mindannyiszor fölszinre került, valahányszor valamely tankerületi főigazgatóság betöltésre várt. Fehér Ipolynak az igazgatóságtól való megválását őszintén fájlalta az egész tanári kar, mert rátermett és bölcs igazgatót vesztett benne, legjobban azonban talán mégis Acsay sajnálta. Mert ezt a maga iránt legszigorúbb s mindenkivel szemben igazságos embert már első évi tanárkodása alatt ideáljának tekintette, másrészt meg abban reménykedett, hogy a rend szellemi ügyeit emelni vágyó törekvéseiben sikerül őt támogatóul és bajtársul megnyernie. Ám az intézet élén beállt ugyanez a változás váltotta valóra szívének azt a vágyát, hogy Villányi Szaniszlóval együttműködhessék. A rendtársak általános fölfogása szerint is ez időben Villányinál alkalmasabb emberrel nem lehetett volna betölteni a Fehér Ipoly után megüresedett igazgatói állást, mert egyike volt azoknak, akik az újabb viszonyok következtében a rendre háramlott új kötelességeket legjobban átértették s a legnagyobb odaadással teljesítették. De különösen Acsay gondolkozott így, akire Villányinak az 1881-iki rendi nagykáptalanon való szereplése igen nagy hatást gyakorolt. Villányi ugyanis, már mint hétéves tanár a rend káptalani gyűlésein vezető szerepet kezdett játszani, 1881-ben pedig már valósággal vezette rendjének szellemi ügyeit. „Ekkor ismerkedtem meg vele közelebbről — írja róla 17 év multán — s ekkor láttam bele a lelkébe, melyet eddig szerettem, ezóta nagyrabecsültem ; mert láttam, hogy nem egyes aprólékos kérdésekkel bíbelődik, hanem rendjének jövőjéről teljes, határozott terve van, amelyet nemcsak meg tudott rajzolni, hanem érte dolgozni és lelkesedni is bírt." A körülmények ily szerencsés alakulása csak fokozta Acsay buzgóságát és munkakedvét s az a tizenhárom esztendő, amit az esztergomi gimnázium szolgálatában töltött, nemcsak a lankadatlan fáradozásnak, de egyben a legszebb sikereknek volt az időszaka. Kezdetben ismét az alsóbb osztályokban