Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

13 latra készülő növendékeknek pedig nyújtsanak megfelelő időt arra, hogy szaktárgyaikban minél jobban elmélyedhessenek. A pannonhalmi főiskolát minden áron fenntartandónak mondja ugyan, de emellett sürgeti, hogy a te'hetségesebb növendékek, főképen pedig azok, kik a tanárképzőre tanárokul vannak kiszemelve, tanári oklevelük megszerzése után legalább egykét évig látogassák a budapesti egyetemet s esetleg a külföldi egyetemeket is keressék föl. Szükségesnek tartja, hogy a tanárok a tanárképzőn megfelelő s pontosan betartott heti óra-számban tartsanak előadást s az eméleti ismeretek közlése mellett gyakorlatilag is bevezessék tanítványaikat a tanítás művészetébe olyformán, hogy közben-közben a líceumban előadást tartassanak velük. Meg lévén győződve róla, hogy igazán értékes tudományos kutatásokat a modern nyelvek ismerete nélkül nem végezhetni, erélyesen szorgalmazza, hogy a növendékek pannonhalmi tartózkodásuk idején a német nyelv mellett legalább még egy, a francia vagy angol nyelvet elsajátítsák. Különös gonddal sürgeti azt is, hogy a rend mielőbb vállaljon Budapesten egy főgimnáziumot már csak azért is, hogy az irodalmilag is működni óhajtó tanárok a fővárosban elhelyezkedvén, az itt összefutó legkiválóbb irodalmi erőkkel összeköttetésbe juthassanak s a velük való közvetlen érintkezés révén számottevő munkásságot fejthessenek ki. S erre különösen most van nagy szükség, amikor az új közoktatásügyi törvény életbeléptetésének küszöbén hivatott és hivatlan tényezők egyaránt bírálgatják a szerzetes tanári testületek tudományos értékét. Mert tagadhatatlan, hogy bármely testület tudományos képzettségének az írói működés mennyisége és minősége a legbiztosabb hőmérője. S amint a múltban nem egy elsőrangú író került ki a szent Benedek-rendiek sorából, nincsen kétség benne, hogy a rend kellő föltételek mellett e tekintetben is következetes lesz szép múltjához. Memorandumát hozzászólás végett bizalmasan megküldi az egyes székházak vezető embereinek, akik észrevételeikkel kísérve küldik vissza neki s buzdítják, hogy ismételten átdolgozva terjessze a főapát, illetőleg a rendi nagykáptalan elé. A lelkes fiatal paptanár egyedül rendje tudományos szintjének emelését s jövő nagyságát tartva szem előtt úgy vélte, hogy jobban biztosítja a sikert, ha nem maga, hanem a rend érdemes emberei terjesztik a megfelelő forum elé : ezért megkérte Vaszary Kolost, Fehér Ipolyt, Villányi Szaniszlót, Halbik Cipriánt, Kroller Miksát s többeket, hogy tegyék magukévá az ő indítványát. Ez meg is történt s így a memorandum közvetett uton került Kruesz Krizosztom dr. főapát kezébe, aki azt tanulmányozás végett a pannonhalmi főiskolai tanári karnak adta ki. Ez a bizottság készséggel elismerte ugyan, hogy az emlékirat javaslatai helyesek és szükségesek, minthogy azonban a főapát már 1866-ban megkezdette a tanárképző fejlesztését s ez az általa megjelölt irányban már be is rendezkedett és sikereket is mutatott föl, nem tartotta szükségesnek, hogy a memorandumot a nagykáptalan elé terjesszék. Egyes pontjait azonban így is megvalósították a theologiai és tanári képzés érdekében.