Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

12 nézte az épülő főgimnáziumot, a fölavatásánál azonban már nem lehetett jelen. Első évi tanárkodásának befejeztével ugyanis a főapát a budapesti tudományegyetemre küldötte, hogy ott a szakmájába vágó előadásokat hallgassa s tanári oklevelet szerezzen. Két évet töltött Budapesten s ezalatt szorgalmasan látogatta az előadásokat. A bölcseletből Horváth Cyrillt, a magyar irodalomtörténetből Gyulai Pált, az esztétikából Greguss Ágostot, a finn-ugor összehasonlító nyelvészetből Budenz Józsefet hallgatta. Másfél évig készült a tanári vizsgálatra, melyet a budapesti tanárvizsgáló bizottság előtt 1880. dec. 10-én dicséretes fokozattal tett le. Pesti tartózkodása alatt is állandó levelezésben van a pannonhalmi volt növendék-társaival, részletesen beszámol nekik az egyetemi tanárok előadásairól, lelkesen ír Gyulai Pál megkapó s minden elfogultságtól ment magyarázatairól s a szakszerű irányításon kívül most már gyakorlati utasításokat is adhat nekik a tanári vizsgálat sikerének biztosítására. Ugyanebben az időben folynak Budapesten az új közoktatási törvények előkészítő tárgyalásai, melyeket Acsay a legapróbb részleteiben is élénk figyelemmel kísér. S bár erősen hiszi, hogy Kruesz Krizosztom főapát erélyes magatartása a csak nem régen újraszervezett pannonhalmi főiskola tanárképző jogát meg fogja védeni a Trefort-féle törvényjavaslattal szemben, mely a tanárvizsgálatok letételét az egyetem rendszeres látogatásához köti, mégis szükségesnek tartja, hogy a rendi pedagogium szintjének emelésére a szerzet már most meghozza mindazt az áldozatot, amit csak szellemi és anyagi ereje megbír. Azt tartja ugyanis, hogy a vizsgázó tanárjelöltek alapos készültsége a pannonhalmi főiskola jogosultsága mellett hathatósabb bizonyíték a püspökikar és a főrendiház ülésein elhangzó minden beszédnél s minden argumentumnál, melyet a rend a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ez ügyben beterjesztett memorandumában fölsorol. Evégből egy emlékiratot dolgoz ki, melyben a pannonhalmi főiskola tanári rendszerének gyökeres átalakítását sürgeti, melynek keresztülvitelével a tanárjelölteket az egyetemi vizsgálatokra a biztos siker reményével lehetne előkészíteni anélkül, hogy ez a rendszeres előkészület theologiai képzettségük rovására esnék. Emlékiratában külön foglalkozik a noviciatus, a liceum és a tanárképző tantervével, biztos szemmel ismeri föl hiányaikat és a „szent szerzet iránt érzett kegyeletének egész hevével és lelkesedésével mutat rá azokra a teendőkre és módozatokra, melyek szerény véleménye szerint a szerzet életében egy szebb és ragyogványos jövő képét hivatvák előteremteni". Emlékiratának alapgondolata a rendi tanárképzésnek a kor tudományos színvonalához mért fejlesztése s a rátermett rendtagoknak az irodalmi munkásságra való nevelése. A noviciatus, liceum és theologia tanterveivel is csak annyiban foglalkozik, amennyiben ezen évek tanulmányait is helyes módszerrel a tanárképzés szolgálatába lehet szegődtetni. A sikeres tanárképzés elengedhetetlen kellékének vallja, hogy a tanárjelöltek vezetésével csakis szakképzett tanárokat bízzanak meg, a vizsgá-