Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
27 föld központján kívül van, nehéz és ezen nehézség folytonos mozgásban tartja, míg a központhoz ér, hol a mozgás megszűnik. így a központ körül levő földrészecskék mindenünnen a központhoz vonzatnak és e közben minden részecske a központhoz közelebb jut s azt körülveszi. A részecskéknek ezen központ körül való tömörülése szükségképen gömbalakot létesít, mert semmiféle más alaknál nem lehetséges a részeknek a központhoz való ily egyenlő közeledése. 7 8 Azután két matematikai okot is felhoz, mint maga mondja és pedig mind a kettő Aristotelestől is használt bizonyíték. Az egyik a holdfogyatkozás, a másik bizonyos csillagok korlátolt látása. Ha a föld nem volna gömbölyű, akkor árnyéka sem volna kerek, mint azt a holdfogyatkozásoknál láthatjuk. Puszta szemcsalódáson nem alapulhat ez, mint ahogy a hold megfogyatkozásánál és tölténél van az eset, midőn egyik felét a nap állandóan megvilágítja, mi azonban csak részben láthatjuk. Némelyek ilyenféle csalódást vehetnének fel a holdfogyatkozásoknál is. Ez azonban lehetetlen, mert az árnyék mindig köralaku a holdon, ez pedig csak gömbalaku testtől, nevezetesen a földtől származhatik, melynek piramisvagy oszlopalaku árnyékába lép a hold. 7 3 A délkörön északról délre vagy megfordítva haladó utas elől az illető láthatár mögött az északi, illetőleg déli csillagok fognak eltűnni. Egyptom és Perzsia délre feküsznek s ezen tartományokban sok déli csillag látható, melyeket mi a hetedik klímában nem láthatunk; másrészt mi az északi sark körül levő csillagokat láthatunk, melyek a délen lakókra nézve nem észlelhetők. Ennek pedig nem lehet más az oka, mint az, hogy köztünk s ama csillagok között a föld domborusága van. Mert, ha a föld lapos volna, akkor mind a két sark látható volna, valamint a körülöttük keringő csillagok is. Aquinói szt. Tamás hasonlóképen gömbölyűnek tartja a földet. Erre vonatkozó nézetét Aristoteles „de coelo et mundo" cimü munkájának magyarázatánál fejti ki oly alapon, mint Aristoteles tette. A XIII. századnak nevezetes természettudósa volt Rogerius Baco angol szerzetes, a ki „opus május" cimü művének 4.-ik könyvében tárgyalja a föld alakját. Legelőször is azt bizonyítja, hogy a világűr nem lehet sem lapos, sem pedig domború alakú, hanem homorú, mert más alak nem létezik. Mert csak gömbölyded homorú testnél egyenlő minden egyenes vonal, mely a központtól a felülethez megy. A részarányosság miatt a természetben is egyenlő távolságra kell lennie az ég minden részének a földtől s így gömböt kell alkotnia, a mi már azon körülményből is folyik, hogy az ég mindent magába zár. Még világosabban is kifejti nézetét ama példával, hogy a hajó árbocának hegyéről előbb meg lehet látni a kikötőt, mint a hajó fedélzetéről. A fedélzetről ugyanis a látást elzárja „valami" és ez a valami nem lehet más, mint a víznek gömbalaku kidudorodása. Tehát a víz gömbalaku. Ugyanez áll a többi elemről is. A gömbalak bebizonyításából a következő eredményt vonja le, mely sok eredetiséget rejt magában. Abból indul ki,
