Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

22 után Tódor nézetét tárgyalja, a mely szerint a föld fölött elterülő ég cilindrikus és átmetszete, mely a földnek felel meg, egyenes vonalakkal van határolva és hosszabb, mint széles. Az égboltozatnak végei szerinte a földön nyugosznak. Tarsusi Diodorus 394) szintén tagadta a gömbalakuságot. Róla igen keveset tudunk s azt is Photius közli, mely szerint az ég gömbalakját tévesnek állította, de elfogadható bizonyítékot nem tud felhozni a maga nézete mellett sem.

5

9 Aranyszájú sz. János (350—407) elvetette az ég forgásáról s különösen gömbalakuságáról szóló nézetet és a földet laposnak tartotta.

6

0 Az eddigieknél csak töredékes adatok találhatók. Gabalai Severianus (t 407) az első, a ki a világmindenség összefüggő rendszerének tárgyalásába bocsátkozik. Szerinte az ég két részre van osztva, melynek „felső emelete" az égboltozaton fölül van, melyet azonban ő laposan elterülő viznek tart, mint az a szentírásban is előfordul. Az „alsó emelet" pedig ezen vizi tető és a föld között van, mely laposan terül el, tehát a föld teszi alapját a világmindenségnek.

6

1 Ilyenformán nem fogadhatta el az ég forgását sem s a filozofusokkal szembeszáll, akik forgó gömbről beszélnek. Hogy ily nézet mellett a nap pályafutását kimagyarázhassa, csak azt vehette fel, hogy a nap lenyugvási pontjától északra az égnek a földdel való érintkezési vonalának hosszában átsikamlik hirtelen és így visszajut azon helyre, a hol felkel. Hogy a föld körül való körforgásról szó sem lehet, Severianus onnét bizonyítja, hogy a szentírásban az áll (Gen. 19, 23.): „a nap feljött a földre, mikor Lót bement Szégorba" és a zsoltáros (18, 7.) az ég csúcsáról szól. Ha tehát az ég valóban gömb volna, akkor nem lehetne csúcsa. Az ég tehát úgymond, ép oly kevéssé gömbalaku a föld felett, mint alatta és a napnak a föld körül való pályafutása a pogányok (YMXX toù s^o) nézete szerint merő lehetetlenség. A nap, azt mondja, az ég szélén halad a tengerben észak felé „mintegy fal mögé rejtve" s e közben a viz pályafutásának látását lehetetlenné teszi és ha az északi vidéken áthaladt, keletre fordul.

6

2 Severianusnak eme nézete már régibb eredetű, mint ő maga mondja is. Nagy ellensége volt a föld gömbalakuságának Kosmas Indikopleustes nevü VI. századbeli szerzetes. Ismeretes volt előtte, hogy az eget gömbalakunak tartják s hogy ebből a föld gömbölyűségére következtetnek. Annál bátrabban kikelt ez ellen, mert hivatkozott kolophoni Xenophanesra, a ki pogány létére a gömbalakuság ellen volt.

6

3 Sehogy sem tudta felfogni, miként foroghat a föld tengelye körül, mert, azt mondja, ha a föld egy s ugyanazon helyen forog, akkor meg kell támasztva lennie, mint a hogy támasztékokkal van ellátva a mesterséges gömb, de ha áll ez az eset, akkor ismét azt lehetne kérdezni, mire támaszkodnak ezek a támasztékok? „Mondjátok csak meg, úgymond, hogyan kell elképzelni azt a tengelyt, mely a földön keresztül megy és minő anyagból áll?"

6

4 Jellemző, hogyan fogta fel ő a gömbalakuságról szóló tant és miként