Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

6 Míg a kyklikus költők lényegileg megegyeztek Homeros nézetével, addig a íilozofusok annyiban mégis haladást mutatnak, hogy ők a korongalakot és annak tulajdonságait spekulativ módon közelebbről vizsgálat alá vették. Az ióniai iskola alapítója, Miletosi Thaïes (640—548 körül) csillagászati ismereteit Phoeniciában és Egyptomban tett utazásai alkalmával szerezte, s hogy mily nagy volt tudománya, mutatja az a körülmény, hogy az 585. május 28-iki (Julián naptár szerint) napfogyatkozást előre megmondotta, a mint erről Herodotos is szól (H. 1. I, c. 74.). Azt tanította, hogy az ég üres gömb, mely a földet úgy veszi körül, mint a héj a tojást. A föld szerinte hengeralaku, lapos test vagy dobalaku, s mint a parafa, a vizén úszik.

3 Anaximander (570), Thaïes tanítványa, szintén jeles csillagászati ismeretekkel rendelkezett. Szerinte a föld hengeralaku, mely kezdetben folyékony állapotban volt, a melyből lassú száradás után az élő lények váltak ki.

4 A föld nyugodtan lebeg a végtelen világmindenségben s annak felső felületén lakunk. Azt mondja, hogy a föld olyan, mint a nap, tehát ő már a föld nagyságáról is szól. Hasonló véleményben volt tanítványa s földije, Anaximenes (530. kör. Kr. e.), a ki azonban a földnek a világmindenségben való lebegéséről határozottabban szólott, a mennyiben ő azt mondotta, hogy a lapos föld az alatta összenyomott levegőn nyugszik. A világ keletkezésekor legelőször a föld képződött ki.

5 A csillagok hasonló alakúak, mint a föld s a föld körül keringenek a levegőben oldalas irányban függve. A föld gömbalakjáról az egész ióniai iskola ép oly keveset tudott, mint a kolophoni Xenophanestől (536. körül) alapított eleai és a Leukippostól létesített (500. kör.) atomisztikus iskola. Xenophanes a földet a végtelenben gyökeredző lapos korongnak tartotta.

6 Az az állítás, hogy az eleai iskolának egy másik tagja, Parmenides gömbalakunak tartotta a földet, valószínűleg félreértésen alapszik, valamint az is, hogy Thaïes tanította volna a föld gömbölyű voltát, mert ő azt csakis az égről állította. A pythagoreus iskolának (584. kör. Kr. e.) alapítója, Pythagoras volt az első, ki a föld gömbalakját tanította, de csak spekulatív nézetből, hogy a földnek, mint legtökéletesebb testnek gömbalakúnak kell lennie. Azt hitte, hogy az ég egy nagy áttetsző kristályhéj, a melyre a csillagok, mint arany szögek föl vannak tűzve és ezen kristályhéj így mozog a föld körül. Azonban hamar észrevették, hogy ez a nézet nem helyes, mert látták, hogy vannak oly csillagok is, melyek szemmel láthatólag változtatják helyzetüket az égen (a bolygók), továbbá, hogy a nap és a hold sem jön fel mindig a láthatár ugyanazon pontján. Pythagorasnak ez igen nagy fejtörést okozott, de mégsem tudta megmagyarázni. Tanítványa, Philolaos szintén sokat foglalkozott a kérdéssel, s annak megfejtésére egy sajátságos világrendszert alkotott. A világegyetem szerinte minden irányban egyenlően terjed ki, vagyis gömbalaku. A mindenség központjában a centrális tűz foglal helyet, mely körül tiz világtest kering.