Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

7 Mivel mi földi lakók a világnak a központi tűztől elfordított oldalán vagyunk, ezt magát sohasem láthatjuk, hanem csak a naptól visszatükrözött fényét. A föld s a központi tűz között van még az ellenföld (ávrfyíkov), melyet csak a tizes szám miatt vettek a pythagoreusok. Diog. Laërt. (VIII, 85.) mondja, hogy a föld körforgását először Philolaos, mások szerint azonban Hyketas tanította volna. Vannak azonban, kik ezt tagadják s más valakinek tulajdonítják az elsőséget.

7 A földnek tengely körüli forgását Ekphantusnak is tulajdonítják. A VI. század végén Kr. e. az u. n. logografusok vagy mondairók még mindig korongalakunak tartják a földet, melyet az Okeanos foly körül. A föld két részre oszlik, Európára és Ázsiára Lybiával együtt. Nyugat felé mindinkább nagyobb tért ismernek meg. Az atomisztikus iskola alapítója, Leukippos és tanítványa, Demokritos, a földet dob- vagy hengeralakunak tekintették, mely középen bemélyedt, s a levegőben függ. A földet körülvevő óceán világtengerré lett. Delphi a föld központja, mely három részre oszlik, Európa-, Ázsia- és Lybiára.

8 Az V. század közepén és végén élő logografusok még mindig nem tudtak kibontakozni a régi nézetből, mely szerint a föld az Okeanostól körülfolyt korong. Nyugatra a Herkules oszlopaiig ismerték a földet, északon a thrak hegyekig, keleten Perzsiáig, délen, Egyptom és Lybia északi partja egy részének kivételével, csaknem semmi sem volt ismeretes.

9 Herodotosnál (484—408), az ó-kori geográfia tulajdonképeni atyjánál, az az érdekes, hogy minden pontos földrajzi ismerete mellett sem csatlakozott a pythagoreusok nézetéhez, mely szerint a föld gömbalaku, hanem inkább a régibb véleményhez ragaszkodott, hogy a föld a világmindenség központjában nyugvó korong, azzal a változattal, hogy nem tökéletes köralaku (H. 1. IV, c. 36.), hanem hosszúkás tojásdad lap, melyet a tenger körülvesz és két részre oszlik, u. m. Európára és Ázsiára Lybiával együtt. A földet összefüggő szigetnek tartja s nem tudja felfogni, hogy miért osztották be már az ő idejében három különálló világrészre. Platon (430—348) az „akadémia" alapítója a föld alakjáról tudományos nézeteinek különböző fokain nagyon különböző, bizonyos fejlődési menetre utaló elméleteket állított fel. Az első fok a „Phaedros" nevü dialógusában kifejezett nézet, mely szerint a föld korongalaku a kristályharang módjára reáborított éggömbbel. A második fok „Phaedon" nevü dialógusában található. Itt >már a föld gömbölyű, melyet a párbeszédben résztvevő Sokrates 12 szines gerezdből álló bőrlabdával hasonlít össze. A harmadik nézet a „respublica"ban fordul elő ; e szerint az „ocváYx-/)" a szükség igen bonyodalmas gépezetet tart térdei között orsó gyanánt és forgat. Ez a gépezet pedig nyolc, egy gyémánttengelyre erősített egyközepü gömbhéjból áll, melyek az ugyanezen tengelyre erősített nyugvó földet veszik körül. A gömbhéjaknak forgásából magyarázza az égi testek látszólagos mozgását. A negyedik és egyszersmind az utolsó világrendszer a „Timaeos" nevü dialógusban