Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

2 tudomány között ; azért is jogos a név, mikor a csillagászatot a legöregebbnek nevezik. A tudomány története szoros kapcsolatban áll a világeseményekkel, vagyis az általános történettel. Azért itt körülbelül ugyanazon korokat lehet felvenni, mint ott, habár itt minden egyes kor határán túl nem lehet azt a természetes fejlődést feltüntetni, mint a többi tudományoknál, mert előfordul, a mint később majd kitűnik, hogy egy későbbi kor az előzőhöz képest ismét csak a kezdet stádiumában van és ez a kezdet, értve a kereszténység fellépését, észszerűbb volt a görögök s általában a pogány népekénél, mert magából a szemléleti tárgyból, a földből indult ki a biblia alapján, nem pedig kaotikus anyagból, mint az az előrehaladottabb görögöknél észlelhető. A természetes fejlődésen azonban itt csakis a dolgoknak, mint ilyeneknek fejlődését kell érteni, nem pedig azt, a mint tényleg fejlődtek az egyes népekhez s azok vallásához való viszonyaikban, noha ez is természetes fejlődés volt. Mert senki sem tagadhatja, hogy például a görögöknél a mithosz vagy a filozofikus felfogás is döntött geográfiái nézeteikben. A keresztényektől meg épen nem lehet eltagadni a vallásos felfogás befolyását. De azért a tényleges fejlődés természetes is volt egyszersmind, mert például a görögöknek az ó-kor vége felé már fejlettebb világnézete a többi fejletlenebb népeknél a kereszténységre való áttérés után nem fejlődhetett fokozatosan tovább, hanem előbb át kellett élnie azt a kort, mikor még nem volt teljesen képesítve arra, hogy az addig elért tudományos eredményeket egyszerűen átvegye s tovább fejlessze, s meg kellett elégednie, aminthogy meg is elégedett, az azon korban létezett mesés, jelenleg nagyon is nevetséges nézetekkel. Épen azért, ha szigorú objektivitással vesszük szemügyre a különböző korokban s különböző népeknél dívó nézeteket a földre vonatkozólag, nagyon természetesnek találjuk, a mint természetesnek mondjuk a gyermek különös vonzalmát a mesés dolgok iránt, míg a való dolgok iránt kevés még az érzéke, sőt legtöbb esetben nem érti azokat vagy pedig mesés színezettel fogja fel. Kétféle áramlatot különböztethetünk meg a földre vonatkozó véleményeket illetőleg. Az egyik a görögöknél veszi kezdetét és midőn a régi kulturállapotoknak vége szakad, a csillagászati ismeretek az alexandriai iskolára származnak át, hol a tudományok nagy fejlődésnek örvendettek. Ptolemaeusnak a világrendszere az uj korig tekintély volt. A másik áramlat a zsidóktól származik, kik a biblia szemléleti leírásán alkották meg nézetüket a föld- s általában a világrendszerről ; a kereszténység elterjedésével hasonlóképen a biblia szemléleti előadásából merítette geográfiái ismereteit. Ezen idő alatt az arabok a VII. században Alexandria és Európa egy részének meghódítása után a görög remekművek lefordítása révén megismerkedtek a görögök csillagászati nézeteivel, nevezetesen Aristoteles, Euklides, Ptolemaeus és Platon munkáival. Ök már kísérleteket is tettek, hogy nézeteik helyes voltáról meggyőződjenek. Ily módon egyesek az araboknak Európából