Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

34 róluk számos alkalommal irt és értekezett különböző gyűléseken ; Grázban a magyarországi leletekből kiállítást rendezett; tanulmány czéljából az országban és külföldön is utazott, jelesen 1874-ben Észak-Németországban és Dániában járt azon czélból, hogy ezen területeknek gazdag őskori gyűjteményét láthassa és tanulmányozza, megtudhassa, hogy azok mennyiben egyeznek meg a magyarországi leletekkel, mikben különböznek és vannak-e közöttük átmenetek. Mindezeket azért tevé, hogy itthon és külföldön a talajt és a közvéleményt előkészítse a Budapesten nemsokára tartandó ősrégészeti kongresszusra. 1875-ben a stockholmi gyűlésen lépett föl indítványával és javaslatát a nemzetközi ősrégészeti kongresszus elfogadta. Utána a leginkább Rómer vállaira nehezedő óriási föladatot: az ország minden részéből gyűjtött több ezer darabból álló kiállítást, hazánknak a praehistorikus leleteket föltüntető térképét, rendezést, szervezést stb. ügyeket a legfényesebben oldotta meg. Másfél évig dolgozott társaival egyetemben lankadhatatlanul, hogy a kiállítás minél érdekesebb, tanulságosabb legyen, hogy a kongresszus külföldi tagjainak tetszését minél jobban megnyerje. Sikerült. Mikor 1876 szeptember 9-én a nemzetközi kongresszus a múzeum nagytermében ünnepélyesen megnyilt és itt a főtitkári teendőket végző Rómer beszámolóját fölolvasta, mint Hampel irja : a nemzetközi hallgatóságnak lelkes riadó tapsa volt ernyedetlen munkásságának legszebb jutalma. Az ezen alkalommal franczia nyelven kiadott emlékkönyve (Compte Rendu) I-ső kötetében szól a kongresszus tárgyalásairól és nevezetesebb eseményeiről, a Il-ik kötet első részében azon magyarországi praehistorikus lelőhelyekről, ahol őskori leletek : kovakő és obszidián-eszközök és egyéb nevezetes emlékek : halomsírok, pogányvárak, urnatemetők, barlangban lakók és ördögárkok fordultak elő. Ez volt Rómernek utolsó nagyobbszabású műve, melyet budapesti tartózkodása alatt kiadott; utána sem szünetelt azonban, hanem folyton dolgozott, irt kisebb-nagyobb ismertetéseket Mátyás és Beatrix egykorú, gipsz másolatban nagyon elterjedt arczképeiről, Corvin Mátyás emlékére vert emlékéremről, miseruhájáról, Mátyás király korabeli krakói magyar csillagászati készletekről, magyar sz. Erzsébetnek XIII. századbeli szobráról, hazánkban található Roland szobrokról és a magyar fazekasságról. Nagyon szívesen foglalkozott mindig hazánk régi nagyhírű ötvösműipar köréhez tartozó sodronyzománczos emlékek kutatásával s a talált tárgyak pontos leírásával; ezen időtájban is ismertet néhány kelyhet; közli a hazai ötvös-czéhek szabályait és vele adalékot, mely a magyar ötvösség történetére vonatkozik. Ezen tanulmányával „megmutatta a módot, mikép kell a becses anyagot kiaknázni" a czéh becses irományaiból s egyúttal a Történelmi Társulatnál 1877-ben javaslatot tesz, kérve benne a társulatot, hogy mentse meg az 1872-ben kihalásra itélt czéhek iratait és szabályzatait, mert mint megjegyzi, nagyon sok „kincs rejlik czéhiratainkban és azoknak szóhagyományaiban." Mátyás király könyvtárából maradt emlékek kutatása mellett Rómer