Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

35 mindenkor nagy örömmel ismertetett régi codexeket vagy ősnyomtatványokat; igy az 1481-ben irt breviáriumot, Sylvester dialógusait, Beatrix királynénak ajánlott ősnyomtatványt, Kálmánczay Domonkos fehérvári prépost codexét ; nagyobb tanulmányban ismerteti a győri antiphonálét, mely a bécsi kiállításon a szakemberek között általános föltűnést keltett. Irt több necrologot; még pedig Schmidt Ferdinándról, a kiváló természettudósról, a neves Dudikról és Bitnicz Lajos tudósról és gyűjtőről; közli a két kiváló műépítésznek, Schulz Ferencz és Storno Ferencznek életrajzát; Ráth Károly fölött pedig emlékbeszédet tart az Akadémiában. Ennyi szellemi munka után végre megkapta Rómer a megérdemelt jutalmat, elnyerte Lipovniczky püspök fölterjesztésére a nagyváradi irodalmi kanonokság egyikét s utána Nagyváradra költözött. Itt is folytatta munkás életét. Egyházi teendőinek pontos teljesítése mellett fönmaradt idejében folyton dolgozott, életre ébresztette a biharmegyei régészeti és történelmi társulatot; rendezett régészeti és iparművészeti kiállítást, tartott nyilvánosan és a katonai művelődési egyletben előadásokat és mikor a várban sz. László templomának romjai napfényre kerültek, társai megbízásából ő vezette az ásatásokat s tett róla rövid jelentést az orsz. rég. és embert, társulat ülésén. A régészeti gyűléseken Rómer mindig szivesen megjelent az országban, a mikor csak mehetett és ott a korábbi időkben rendesen a jegyzői teendőket végezte, későbben már többször elnökösködött is és mondott szép elnöki beszédeket; így különösen nevezetes ama beszéde, amelyet vallomások czimén az 1885-iki országos kiállítás alkalmával tartott gyűlés második napján mondott, melyben saját régészi pályafutásának rövid vázlatát adja elő, meghatottan hálás köszönetet mondva mindazon férfiaknak, akik őt tudományos pályáján gyámolították. Gyakran részt vett a külföldi kongresszusokon is ; igy legutolján 1880ban a messzetávolban fekvő Lisboában, Portugália fővárosában tartott ősrégészetin jelent meg. Menet útközben hosszú útját megszakította Madridban, hogy a város nevezetességeit megtekinthesse. Ugyanekkor tisztelgett az udvarnál, hogy József főherczegnek magával vitt levelét átadhassa a királyné anyjának, Erzsébet főherczegnőnek ; ugyancsak tiszteletét tette az osztrák és magyar követségen és nagyon szívélyes barátsággal fogadták, tiszteletére Ludolf Manó gróf követ fényes estélyt rendezett. Hasonló szívélyes fogadtatásban részesült Lisboában is, mint azt a gyűlés működéséről szóló jelentésében „a leglekötelezettebb hálát" kifejező szavaival ecseteli. A nagy útról visszatérve tovább dolgozik és búvárkodik Biharban mindenfelé, gyűjt régi emlékeket a megye régészeti leírásához, népipari emlékeket és egy albumot megtöltő ethnographiai képeket, melyeket aztán elküldött 1885-ben a budapesti országos kiállításra. Irt különféle, fővárosi és vidéki lapokba; így a Honba (Művészetünk ügyében, Hazánk református atyafiaihoz), Prot. Egyház és Iskolai Lapba (A mezőtelegdi ref. egyház ügyé3*