Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

30 obszidiánnak természetes magyarországi lelőhelyéről terjedtek szét az őskorban az országnak nagyon sok tája felé. Mellékesen megemlékezik lapjában az iparról és műiparról is, fájdalommal említve ezen a téren való hátramaradottságunkat s minden törekvése oda irányult, hogy hazánk javát ezen a téren is előmozdítsa. Folyton küzd az olvasók közönyössége ellen, s minden alkalmat megragad, hogy a nagyközönséget a régiségek megóvása, megmentése és fölkarolása nemes ügyének megnyerje, serkent, buzdít, dicsér, ahol látja a törekvést és buzgóságot; lapjában szívesen közöl vidéki leletekről szóló leveleket és rövid ismertetéseket, sőt serkenti, buzdítja kartársait ilyenekre ; örömmel nyújt fölvilágosítást ott, ahol kezdő létükre nehézségekkel küzdenek; mert ezzel is a közérdeklődést mozdítja elő és nevel írói gárdát a gyűjtőkből, akikre nagy szükség vala. Valóban, ha folyóiratának megindításakor volt is oka az olvasók és irók közönyössége miatt panaszkodni, később közkedveltségnek örvendő lapja egyre jobban terjed s az irók közöl is mind többen sorakoznak melléje, már azért is, mert a legnépszerűbb József főherczeg, volt kedves tanítványa, jár elől jó példával, aki az alcsuthi kertben végzett ásatások alkalmával talált emlékekről több nagybecsű levéllel és saját rajzával mellékelt tudósításával tisztelte meg lapját és vele az Archaeologiai Értesítő olvasó közönségét. Ekkor irja Rómer: „Tudom, hogy nemcsak hazánk régészei, de minden tudományos férfi is büszkeséggel látja azon főherczeget tevőleges munkakörünkbe lépni, kit a legmagasabb bizalom, a magyar honvédség élére állított." A vidéken is észlelhető mindenfelé az országban az ébredés, az archaeologiai föllendülés, mint azt a sok helyen található lelkes gyűjtők tanúsítják, kik a vidéken lelt tárgyakat összeszedik, megmentik ; kik fölvilágosítják a népet, hogy a napfényre jutott emlékeket össze ne zúzzák, a földbe vissza ne hányják vagy külföldre ne hurczolják, mint az értékes tárgyaknál eddig szokták tenni s ezzel az országot nagyon sok érdekes műemléktől megfosztották ; sőt akadnak nem egy helyen olyan lelkes férfiak is, kik a régiségekért anyagi áldozatok hozatalától sem riadnak vissza : lakóhelyük környékén rendszeres tudományos ásatásokat végeztetnek. Mindezekben Rómernek és lapjának, melyben a szerkesztő folyton serkentette, buzdította olvasó közönségét, nagy része és érdeme volt. Másik még nagyobb és nevezetesebb érdeme Rómernek a vidéken sok helyen létesített történelmi és régészeti egyesülettel kapcsolatos múzeumnak megalapítása. Nagyon jól tudta, a nem épen ritka esetekből eléggé sajnosan tapasztalta, hogy a gyűjtemények nagyon gyakran elkallódtak gyűjtőik halála után ; azért egész szenvedélylyel törekedett arra, hogy régészeti egyletek és múzeumok létesüljenek, főleg olyan helyeken, melyek gyakori leleteikkel váltak nevezetesekké. Így alapította Rómer a győrit, később a pozsonyit ; keresztény múzeumnak Budapesten való fölállítása érdekében czikkez a Religio czimű lapban, utóbb lelkes hangú fölszólítást intéz az ország primá-