Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

31 sához és a püspöki karhoz ugyanazon ügyben ; múzeum fölállítására buzdítja a fővárost, a mely később meg is valósult Aquincumban. Rómer buzgólkodására, tevékeny tanítványainak kitartó fáradozásával egyik múzeum a másik után létesül az országban ; így a szabolcsi, békésmegyei, a Kassán fölállított felsőmagyarországi, gödöllői, tiszafüredi, vasmegyei, bihari és fehérmegyei múzeum-egyesület és múzeum, melyek közül egyik-másik ma már valóságos tárháza a tudományos kincseknek, büszkesége a vidéknek. Ezek után méltán és teljes joggal Írhatta Rómer: „Ha a támadó egyleteknek és a gyarapodó vidéki múzeumoknak, a sok vidéki levelezőnek nem az Értesítő a főrugója, biztatója — akkor mindezek a csodák, a mesék országába valók" (Arch. Ért. VI. kt. 60. 1.). 1869-ben megjelent több kisebb-nagyobb czikke mellett, melyek régi műemlékekről (góth templom alapjai Ó-Budán, tatárfalvi templom, ereklyetartók, római sarcophág, óbudai ásatások eredménye) vagy éremleletekről (alsólendvai és solmári római lelet) szólnak, nevezetes azon ismertetése, melyet Domonkos fehérvári prépostnak a lambachi benczéskolostor könyvtárában őrzött díszes, mondhatni művészies kivitelű breviáriumáról közöl a Magyar Sionban, egyúttal saját lapjában és a Századokban képben közli ama czimert, melyet a könyvben talált és Domonkos prépostnak származására nézve kér fölvilágosítást a hazai történetíróktól.

1 Ugyanezen évben tesz nagyobb tudományos utat, megtekinti Olaszország világhírű múzeumait, vizsgálja azok szervezetét és berendezkedéseit, hogy azután azokat, a menynyiben czélszerüeknek mutatkoznak, a magyar nemzeti múzeum régiségosztályában is érvényesíthesse. 1870-ben Nagyszebenbe utazik az erzsébetfalvi nagy bronzlelet ügyében s onnan Kertzre rándul, hogy a régi apátságnak templomromjait megvizsgálhassa ; majd utóbb Horvátországban és Fiume környékén kutat, megjelenik a magyar orvosok és természetvizsgálók fiumei gyűlésén s a kikötőváros régiségeiről és a magyar sírhalmokról tart előadásokat. A hetvenes évek elején nagyon érdeklődik a magyar nemzeti viselet múltja iránt"; ekkor közli lapjában Weiss Kostumkunde czimű munka bírálatának egy részét, ama sorokat, melyek az orosz, lengyel és magyar nemzeti viselet múltjára vonatkoznak és hozzá eme megjegyzést fűzi : „Ideje lenne már egyszer, hogy mi e tekintetben tisztába jőni iparkodjunk és ne kényteleníttessünk külföldiektől octroyáltatni magunknak szabályokat." (Arch. Ért. 2. kt. 174. 1.) A tárgy fontosságát fölismerve, ezentúl egyre behatóbban foglalkozik fölvetett kérdésével, tanulmányozza ezen szempontból a régi falfestményeket, képes codexeket, különösen a nagybecsű bécsi képes krónikát, régi sírköveket és szobrokat és ebbeli tanulmányának eredményével foglalja el 1872-ben rendes tagsági helyét az akadémiában. 1 A vitás kérdést Pauer J. püspök és akadémikus oldotta meg, egyik akadémiai fölolvasásában kimutatva, hogy Kálmánczay volt a nevezett prépost.