Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

29 számú teendőit, szerkeszti a Győri Történeti és Régészeti Füzeteket, megindítja a Régészeti Bizottság nevében, az Akadémia anyagi támogatása mellett, az Archaeologiai Értesítőt; nincs a régészeti társulatnak ülése, melyen ne szerepelne; igy mindjárt a februáriusi ülésen hosszabb előadásban ismerteti a Tokaj-hegyalján, Pécs környékén és Erdélyben talált kőkorszaki emlékeket, máramarosi és dunapentelei leleteket ; a márcziusi ülésen tett jelentést b. Nyáry Jenő pilini ásatásairól, bemutatja Ebenhöch Ferencz koronczói plébános gazdag, őskori gyűjtését és Budavárának 1591-iki látképét; juniusban ismerteti ugyanott Kelecsényi József nyitramegyei, Lelóczky Tivadar beregmegyei, Haan Lajos békésmegyei és Marosy János kisbér-vidéki régiségeit. Munkálkodik az Akadémiában és a Corvinák ügyében végzett további vizsgálódásairól ad számot és tart emlékbeszédet elhalt régi, jó barátja és győri szerkesztő társa, Ráth Károly akadémikus fölött. Mindezt 1868-ban végzi, mint azt munkásságának szemlélője, Hampel József tanúsítja. Sőt a következő 1869-ik évben, mikor Érdy János múzeumőr megérdemelt nyugalomba vonul, Rómernek munkaköre még nagyobbodik, mert, mint arra legméltóbb, ki eddig is rendkívül sok szolgálatot tett a Nemzeti Múzeum régiségosztályának, ő lett utódja és végzi ernyedetlen buzgalommal és férfias kitartással a múzeum összes ügyeit. Amint átvette muzeumőrségi hivatalát, legott hozzáfog és ujjárendezi, utána megirja magyarul és németül annak kalauzát, végzi a sürü levelezést bel- és külfölddel, szóba áll a napnak minden részében mindenkivel: szegénynyel, gazdaggal egyaránt, ki régészeti ügyben hozzá folyamodik ; gyűjti az ország minden részéből a régiségeket s gazdagítja velők múzeumát, mert annak folytonos gyarapítása, európai színvonalra való emelése : legfőbb törekvése, mindenkori óhaja. S ez „igy megy évről-évre" mindaddig, mig Budapesttől 1877. decz. havában meg nem válik; közben fönmaradt szabad idejében folyton dolgozik, irja nagyobbszabású műveit, melyek 1868 után láttak napvilágot. Az Archaeologiai Értesítő, mely időrendben legelőször megjelent, — az első füzet 1868. nov. 15-én hagyta el a sajtót, a legnevezetesebb irodalmi vállalata közé tartozik, melynek megteremtésével Rómer elévülhetetlen érdemet szerzett, s nagyon előmozdította a hazai archaeologia fölvirágzását az országban mindenfelé ; mert gyakori megjelenésével a maga idejében tájékoztathatta a nagy közönséget ama mozgalmakról, melyek a régészet terén uralkodtak ; tudományos czikkei mellett, melyek legtöbbször, főleg kezdetben a szerkesztő tolla alól kerültek ki, közölte a legújabb leleteket, ásatásokról való közleményeket és leveleket; hozza az arch. bizottság munkálkodásáról szóló híreket és tudományos műveket, néha ismertetésükkel együtt, bel- és külföldről. A régi magyar és római különféle emlékek, pecsétek, czimerek és pénzek ismertetése mellett nagy gondot fordít a történelem előtti, úgynevezett barbár leletekre, különösen a kőkorszaki tárgyakra, ezek között is főleg a Nagy-Alföldön szétszórtan előjövő obszidián-eszközökre : késekre, borotvákra, lándzsahegyekre, nyílcsúcsokra stb., melyek Hegyaljáról, az