Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

27 ószőnyi (Brigetio), óbudai (Aquincum) és vele szemben a Duna balpartján álló Trans-Aquincum erődökről, röviden érintve a többit is, melyek a római uralom idejében Carnuntum és Aquincum között feküdtek. Utána ismerteti a Nemzeti Múzeum és egyesek birtokában levő középkori keresztelő medenczéket ; közöl 56 drb római kiadatlan pannóniai föliratot, melyeket utazgatásai alatt gyűjtött össze. A következő IV. kötetben a föliratos római emlékek közzétételét folytatja ; majd a Buda környékén fölásott római sírokról és érdekes tartalmukról értekezik, majd a két hazában (Magyarország és Erdély) talált arany műemlékekről ad áttekintést, részletesebben leirva a szarvasszói (Máramarosm.) aranykincs díszített darabjait : lemezes tekercseket, karpereczeket, félholdidomú lemezeket, rovátkás karikákat és gyöngyöket, melyek a bronzkorszakból származnak (V. kt.). Ugyanezen (V.) kötetben ismerteti a bakonyszombathelyi nagy, 2890 ezüst pénzdarabból álló éremkincset, mely Nérótól első Philippusig negyvenegy személytől tartalmazott kisebb-nagyobb számmal pénzdarabokat. Ezen folyóiratban közli az archaeologiai bizottság nevében a magyar földmivelő néphez intézett és köztük 4000 példányban szétosztott fölhívását (VI. kt.), melyben kéri őket, hogy a földmunkálatoknál előjövő leleteket a Nemzeti Múzeum számára megmentsék. „Magyar régészeti krónika" czime alatt közli évenkint az újságokban és folyóiratokban leirt hazai leleteket, a múzeumnak küldött ajándékokat, építészeti műemlékeket, melyeket vagy személyesen látott, vagy hiteles uton jutott tudomására. „Adalék a magyar régészeti irodalomhoz" czime alatt hozza azon ismerteté- \ seket, értekezéseket a régészetből, melyek az ország különféle folyóiratában, újságjaiban napvilágot láttak. Archaeologiai Közleményekben jelent meg. nagyobb értekezése a „Barlangokról, nevezetesen a magyarhoni lakott barlangokról", melyben szól az emberek első tanyáiról, az önként kínálkozó barlangokról, melyek az embereknek lakásul, erődül szolgáltak, nem ritkán temetkezési helyül is; végre részletesen azokról, melyeket a keresztény korszakban egyházi czélokra szenteltek és mint remetelakok, szent hajlékok Olasz-, Spanyol-, Franczia-, Németországban, Ausztriában és hazánkban is több helyen találhatók ; ilyenek nálunk szerinte a szkalkai és zobori barlangok Nyitravármegyében, a zebegényi Hont-, bakonybéli Veszprém- és főleg a tihanyi Zalavármegyében, a hol a lakások mellett nem hiányoztak a kápolnák sem, melyekben a remeték ájtatosságukat végezték. Ezen kiváló irodalmi munkássága közepett a magyar országgyűlés figyelme is reáirányult s ama nem várt megtisztelő fölszólításban részesíti, hogy vállalja el 1873-ban a párisi világkiállításra küldendő magyar műemlékeknek őri tisztségét. Rómer szivesen, örömmel fogadta e kitüntető bizalmi állást és legott hozzáfogott a munkához. Személyesen válogatta ki a Nemzeti Múzeum legbecsesebb darabjait : az ős- és bronzkorszakból ama emlékeket, melyeket a külföldi tudományos világban kevésbbé vagy épen nem ismertek s hazánkat legjobban jellemeztek ; a kelta és római uralom kor-