Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

25 hanem kint magában a társadalomban is. Igy gondoskodott róla, széleskörű ismeretségénél fogva könnyen tehette, hogy legyenek az ország különböző részeiben a régi emlékek iránt érdeklődő ügybuzgó társai, kik a napfényre kerülő minden egyes leletről értesítsék ; ezen leveleket rendesen felolvasta a bizottsági üléseken, tartalmukat pedig közölte hivatalos kiadványában. Agitálásával szerzett a régi ismert kulturtelepeken lelkes búvárokat, kik ásatásokat végeztek, vagy mint gyűjtők álltak be Rómer buzdítására, hogy a régiségeket megmentsék az elkallódástól vagy a teljes megsemmisüléstől. Ezen időben különös kedvvel foglalkozott Mátyás király könyvtárából származó példányok fölkutatásával és ismertetésével. Ezen ügyben sokat levelezett a bel- és külfölddel, nem sajnálta a fáradtságot, nem riadt vissza Európa legnevezetesebb városaiba való utazástól sem, hogy búvárkodásával adatait gyarapíthassa ; így megfordult Olaszországban, Német- Franczia- és Oroszország fővárosaiban levő könyvtárakban, Ausztriát nem is említve, és bárhol jelent meg, figyelmét mindenkor kiterjesztette a régi codexek között netalán előforduló Corvinákra s igy anyagkészlete folyton gyarapodott. A fölszínre került Corvinát rögtön és nagy örömmel jelezte a napilapokban ; azoknak részletes leírását pedig különféle folyóiratokban közölte, igy a Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben, az Akadémiai Értesítőben, Akadémiai Évkönyvekben, Könyv-Szemlében és Vasárnapi Újságban. Végre az Akadémia 1876-ik ünnepélyes közgyűlésén előadást tartott róluk és örömmel jelentette, hogy 97 Corvinát ismer és egyúttal indítványozza, hogy az Akadémia létesítsen a hires Mátyás-könyvtárról oly munkát, mely a nagy királyhoz, a nemzethez és magához méltó legyen. Ilyen munka azonban még eddig nem látott napvilágot. A Corvinák kutatása mellett nagyban dolgozott az archaeologiai szaktudomány terén ; legelső sorban az „Őskori műrégészet" kézikönyvén, melynek fontosságáról meg lévén győződve, az 1863-iki bizottsági ülésen megpendített eszmét megszokott buzgóságával és kitartással iparkodott megvalósítani. Már a zalavármegyei műemlékek kutatása közben jónak látta rövid vonásokban közölni (Vas. Újság 1864. év. 355. 1.) a régi műemlékek ismertető jeleit, melyeknek hasznát örvendetesen tapasztalta : mennyivel inkább olyan munkának, mely az őskori régészet alapelemeit is magában foglalva, szóval és rajzokkal kellő fölvilágosítást nyújt mindazoknak, kik leletek birtokába jutva, a kellő szakképzettséggel nem birnak. Három évig vajúdott az ügy, mig végre a bizottság a kellő anyagi eszközök előteremtése s a képek dúczainak összegyűjtése után a kivánt mű : Műrégészeti Kalauz (I. rész) megjelent, melyben Rómer a keresztény kor előtt való régiségeket tárgyalja, a különféle barbár és római műemlékeket fejtegeti, kiemelve azokat, melyek elég gyakran és mindenfelé találhatók az országban. Kívánsága, hogy az egyszerű, mindenki által megérthető nyelvezettel megirt kézikönyv a hazai közönség körében minél jobban elterjedjen : tel-