Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

22 Rómernek távozása Győrből nagyon is vegyes érzelmeket keltett a győri közönségnél. Egyrészt örültek nagyon, „hogy a tudományos, lelkes hazafi és honvéd érdemei méltó elismeréseül" az akadémiánál megüresedett levéltárosi díszes állásba helyeztetett, másrészt sajnálták s érzékeny veszteségnek tárták távozását Győrből, hol a megnagyobbított sétatér, honvédliget beültetése és a helybeli múzeum fölállítása körül nagyon sokat fáradozott. De Rómer ment, hogy a hazának, a hazai tudományosságnak még több szolgálatot tehessen. Díszes állása anyagilag nem volt fényes ; évi tiszteletdija 300 váltó forint volt, alig valamivel több, mint a mennyit benczés tanár korában élvezett, de örömmel fogadta ezt is, mert ezentúl teljesen kedvencz tanulmányainak élhetett. Az akadémia kézirattárának kincseit nem csak őrizte és rendezte, hanem értékesítette is a tudomány nem csekély hasznára. Lakásán egész kis diplomatikai iskolát rendezett be, a hol nem egy lelkes növendéket avatott be a régi okmányok olvasásának gyakorlatába. Ebbeli működését azonban nem sokáig folytathatta zavartalanul, sorsa is hamarosan jobbra fordul azzal, hogy volt tanítványának, dr. Mészáros Ferencz helytartósági titkárnak közreműködésével sikerül a pesti kir. kath. főgymnasium élére jutnia és mint direktor 7 évig vezeti kellő tapintattal az intézetet, színvonalát folyton emelve. Tantárgya itt is a természetrajz volt, a melyet három osztályban adott elő szemléletileg, gazdag gyűjteményének kellő fölhasználásával ; gyűjteményét később az intézetnek adományozta. Ezen korszakban az akadémiai archaeologiai bizottság legfőbb feladatának tekintette, hogy hazánk műemlékeit megismerje. Ezen a téren már eddig is történt némi kutatás, főleg akkor, mikor a Bécsben 1853-ban fölállított hivatalos archaeologiai bizottság : a műemlékek föntartására és közzétételére szervezett központi állami bizottság működését megkezdette s utána hatáskörét hazánkra is kiterjesztette. Ezen időben több szakember (Eitelberger, Heider, Sacken, Bock) kereste föl Magyarországot és ámulattal vették észre, hogy korunk „a középkorban és a renaisanceban ép oly belterjű műveltséggel birt, mint nyugati szomszédaink", mint azt a fönmaradt és általuk ismertetett nagyszerű templomok és épületek tanúsítják. Azonban nemzeti becsületbeli ügy volt, hogy műemlékeinket ne idegen tudósok födözzék föl és halásszák el a vele járó dicsőséget, hanem saját tudós szülöttei kutassák föl ; épen azért az akadémia hazafias kötelességének ismerte, hogy ezen föladatot teljesítse. Megkezdte Ipolyi Arnold, annak nyomdokain haladva folytatta Rómer Flóris. Igaz, hogy Rómer hivatalos iskolai teendői mellett évközben nem mehetett, ilyenkor fönmaradt szabad idejét Pest közvetlen környékére tett tudományos kirándulásokkal vagy otthon archaeologiai buvárlatokkal töltötte, de a nagy szünidőben ment, utazott, alig volt az országnak olyan része, melyet be nem járt volna. Az ákademia anyagi támogatása mellett megkezdte 1861-ben s folytatta 1862—63-ban a Vértesben és a Bakonynak még eddig föl nem tárt részében tudományos utazását, bejárta Zalavár-