Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

18 A közönség, a mikor csak alkalma volt, mindig szivesen látogatta a gazdag gyűjteményt, de megnézte a múzeumőr kalauzolása mellett rendkívüli időben is; később a rendes látogatást a győri vásári napokkal kapcsolták egybe, hogy a vidéki közönség is megtekinthesse. Rómer Flóris 1859-ben a nagy szünidőt tudományos utazásokkal tölti el. Régebben tett ígéreténél fogva először is még pozsonyi tanárkodása idejében megismert és szeretve tisztelt régi jó barátjához, az országosan ismert Ipolyi Arnoldhoz megy Zohorra, hogy vele töltendő néhány napi kölcsönös eszmecserével ismereteit gyarapíthassa és régészeti törekvéseire kellő útmutatást nyerhessen. Utazásáról és szerzett tapasztalatairól aztán győrvidéki régi barátjához, Ebenhöch Ferencz koronczói plébánoshoz intézett s a Győri Közlönyben is megjelent leveléből értesülünk s ebből az eleven színekkel megirt sorokból szinte láthatjuk : mily nagy érdeklődéssel tanulmányozza Ipolyinak szakmunkákban gazdag könyvtárát, gyűjtött kelta és még eddig másutt seholsem látott quad-régiségeit és feszült figyelemmel hallgatja a hozzájuk fűzött magyarázatokat. Megtekinti a gazdag pecsét-, czimer- és okmánygyűjteményt; majd a helybeli templomot vizsgálják meg; utána átrándulnak Szentgyörgyre és a templom és kryptájának részletes megtekintése után a toronyban levő régi harangokra kerül a sor — egyik 1400-ból, a másik 1460-ból származik s fölirataikról másolatot véve, mennek Pozsonyba, hogy hazánk egyik a maga nemében legkiválóbb egyházát, a hajdani magyar plébániát tanulmányozhassák a szent Ferencziek templomához épített szent János kápolnájával együtt. Mindent alaposan, töviről-hegyire átnéztek s a magyarázatok, melyekkel Ipolyi, a mester, a látottakat kisérte, nagy hatással voltak Rómerre, a tanítványra, mint szokta volt ezentúl magát nevezni Ipolyihoz intézett leveleiben. Eddig a régi műemlékekkel édes kevesettörődött. „Naponként — úgymond — haladtam el vagy töltöttem órákat (Kőszeg) régies templomaiban, gyakran kerülgettem várainak tornyait, ódon bástyáit a nélkül, hogy azokat különös figyelemre méltattam volna." Ezentúl, Ipolyi példájától föllelkesítve és megértve azoknak műtörténeti fontosságát, fokozott érdeklődéssel vonja tanulmánya körébe azokat, mint azt mindjárt bakonyi tanulmányi kőrútjában tapasztaljuk. Zohorról gazdag tapasztalatokkal megrakodva, visszaérkezett Győrbe, hogy a korábban történt összebeszélés révén társaival : a botanikussal, a bogarak gyűjtőjével és a geologussal találkozva, együtt induljanak azonnal tovább a Bakony tudományos kikutatására, a melyet Swabenau lovag, soproni es. k. helytartó tanácsos erkölcsi támogatásával, előfogatoknak engedélyezésével nagyban előmozdított. Azonban egyik társa már ekkor Trencsénmegyébe utazott, a másik gyengélkedése, a harmadik sürgős teendői miatt nem mehetett s így utoljára is magára maradt, egyedül utazott a Bakonyba.