Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

16 Lassankint azonban ez a szomorú állapot is megváltozott. A közönség figyelmének szóval és lapok utján történt ismételt fölhívása után mind többen és többen érdeklődtek a földből földszinre került régiségek után és nem engedték azokat elkallódni hagyni, hanem vagy behozták a múzeumba, vagy értesíték róla a múzeumőrt. így kerültek be Rómer távollétében a győri építkezések alkalmával a Vásártéren felfödözött római kripta-siroknak érdekes mellékletei : a legelső arrabonai emlékek a győri múzeumba. Ezek ismertetése alkalmával irja Rómer : „Elkeli szomorodnia a lelkes honfinak, ha meggondolja, mennyi érdekes régiség — mely a hajdan nevezetes arrabonai telep határaiban találtatott — elveszett vagy elhurczoltatott, minthogy nem volt biztos hely, hol az effélék eltarthattak volna. Milyen régészeti múzeuma lehetne Győrnek, ha csak lelkes Czechünk idejétől fogva összegyűjtettek volna mindazon régiségek, melyek többféle sírokban fölfedeztettek. Most sem a helyeket nem ismerjük, sem a tárgyakat többé nem láthatjuk, mert a gyerekektől játékszerűi használtatván, összetörettek. Azonban még most sem késő kezdeni, — inkább ma, mint soha." Majd néhány észrevétel előrebocsátása után igy folytatja: „Uraim, mit az iskolai múzeumnak ajándékoznak, az az emberiségé, városunké és legközelebb saját gyermekeiké", kik azokat tanulmányaik közben hasznukra fordíthatják. Később a Városház-utczában (ma Rákóczi-utcza) találtak római kősirt, benne érdekes amphorát, mely ma is dísze a gyűjteménynek. Azonban erről, valamint egyéb talált sírokról és fölirásos kövekről akkor értesült már, mikor azokat részben vagy egészen földúlták és tönkretették : elég ok arra, hogy ismét szóljon és hangoztassa éles szemrehányását: „Hányszor kértem meg a közönséget . . . , szíveskedjenek engem minden ily találmányról tüstint értesíteni, hogy az ily emlékeket a szétrombolás előtt fölvehessem és tüzetesen leírhassam. Ha eddig a kormány kedveért, mely ezt minden hatóságnak szivére kötötte, nem akartuk tenni, tegyük saját tudományos jóhirünkért és városunk régi állapotja kifürkészhetése tekintetéből." Mindezeknek meg volt a hatása. Gyűjteménye helyből és vidékről — mint azt rövid közleményei, hálanyilatkozatok tanúsítják — örvendetesen gyarapodott. Közben a Győri Közlönyben hozzá intézett régészeti kérdésekre felel ; nevezetesen Lippert építésznek a bécsi középponti bizottmány közleményeiben napvilágot látott és helyeseknek talált jelentése után ismerteti és néhány észrevétellel kibővíti a győri püspökvár földalatti építményeit, az úgynevezett „török pinczét", mely minden kétségen kivül a XIV. századból származik ; utána keményen kritizálja a mult századoknak romlott Ízlését és magasztalólag irja le a régi fényébe, góthstilbe visszaállított püspöki házikápolnát, a kápolna számára stilszerüleg készített lámpát és a nagyon csinos kelyhet, melyhez egy nem rég Vaszaron, a püspök egyik birtokán talált ezüstpénz-lelet szolgáltatta az anyagot. 1860-ban összeköttetésbe lép Észak-Amerikában búvárkodó hazánk-