Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

15 dása esetén kész a nievellirozást elvégezni, tervet készíteni ; megemlíti, hogy a Bájligetnek nevezendő kert földiszítéséhez szükséges fák, nemes bokrok és virágok beszerzése ügyében is megtette már a kellő lépéseket a bakonybéli apátnál, a szomszéd testvérváros, Pozsony polgármesterénél, a magyaróvári gazdasági intézet főkertészénél és ezek mind a legnagyobb készséggel igérék meg ebbeli szives támogatásukat. Melegen pártolt tervét azonban a városi intézőség nem fogadta el, hanem helyette később a vásártéren bocsátott rendelkezésére 3025 négyszögölnyi területet azon czélból, hogy azt, mint a győri sétányok gondozója, parkká alakítsa. Teljesítette, még pedig gyorsan, lelkes tanítványainak hathatós közreműködésével, ízlésesen, különféle csemetékkel és fákkal beültetve, a sétálni szerető közönség igen nagy örömére. Ez volt az azóta átalakuláson átment Honvédliget. Szívesen vesz részt a földmivelő nép javát előmozdító minden ténykedésben és csicsói hangulatos levelében melegen üdvözli gróf Waldstein János alsó-csallóközi birtokost, ki díjakat tűzött ki a lótenyésztés előmozdítására. Egyéb nagy elfoglaltsága mellett azonban legnagyobb szorgalommal buzgólkodik kiváló szeretettel ápolt teremtménye, a győri főgymn. múzeum gyarapításán, keres, kutat, pótolja a hiányzókat, a közönség figyelmének ébrentartására ismertetést közöl róla, melyben serkent, buzdít és örömmel tapasztalja, — a mi a múzeum életét, fönmaradását mindennél jobban biztosítja — hogy a részvét iránta naponkint kedvezőbben nyilvánul mind az értelmiség, mind pedig a munkásnép között. Mindez örömmel tölté el, látva munkásságának fényes eredményét; ellenben a régészeti szakosztály még nagyon is kezdetleges állapotban volt. Hogy ennek is fejlődését, gyarapodását előmozdítsa, 1858. november utolján tartott tanári értekezleti gyűlésen az igazgatóság utján fölterjesztést intézett a magyar kormányhoz, kérvén őt, hogy utasítsa a községek elöljáróit, hogy a netalán előjövő régiségeket jelentsék be neki ; egyben arra kéri, hogy őrnek Rómert, őrhelynek pedig a győri főgymn. múzeumot jelölje ki, nehogy a régiségek elszórtan az enyészetnek tétessenek ki. A tanári testületnek ezen kérelmét a cs. k. helytartóságnak soproni osztálya 1858. decz. 19-én 26.662. szám alatt érkezett leiratával kedvezőleg intézé el ; utána a kővetkező év 1859. jun. 6-án megérkezett a pannonhalmi főapát levele kíséretében azon okmány is, melylyel a műemlékek központi bizottmánya Rómer Flórist magyarországi levelezőjévé választotta és ezzel czélját teljesen elérte. A győri megyefőnök azonnal elrendelte, hogy a Győrvármegyében talált régiségek a múzeumba szállíttassanak be. Ezzel azonban abbeli reménye, hogy régiségtára rohamosan gyarapodni fog, nem valósult meg, mert a közzétett fölhivásra egy emlék sem érkezett be a vidékről, még az sem, melynek beszállítását elrendelték. Nagyon valószínű, Rómernek alább közölt szavaiból határozottan következtethetni, hogy a gyűlölt osztrák kormány fölhívásának nem akartak engedelmeskedni.