Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

10 A tiszai hadjáratban a 2. zászlóaljhoz nevezték ki főhadnagyi ranggal. Részt vett több ütközetben, épített és bontott hidakat, nem egy helyen sánczmunkálatokkal foglalkozik, majd a budavári ostromnál létrákon vezette föl a bécsi kapu közelében a vár falára embereit és kiváló vitézségének jutalmául kapitányi ranggal tanárnak nevezték ki őt a Ludovica akadémiához. Tanári székét azonban nem foglalhatta el soha. Katonai pályája Debreczenben, hol századát az orosz sereg szétverte, véget ért, — utána menekült. Elfogták és mint hadi foglyot Pozsonyba vitték s több havi fogság után katonai törvényszék elé állították, mely a tanuló ifjúsághoz intézett fölhívása és „a fegyveres zendülésben való részvétele miatt vasbilincsben töltendő nyolcz évi várfogságra" Ítélte a hazájáért harczoló Rómait. Bécsben, Olmützben és Josefstadtban raboskodott, összesen öt évig szenvedett hazájáért és 1854-ben kegyelmet nyert. A fogságban részint komoly tanulmányokkal foglalkozott, így mathematikával, mérnöki tanulmányokkal és franczia nyelv tanulásával, részint kézi munkálatokkal tette változatossá és elviselhetőbbé különben nagyon is egyhangú fogsága idejét. így elkészítette kartonpapirból josefstadti czellájának mását kicsike kis dobozalakban, melyben minden bútorzatának hü mása látható ; kivülről pedig ráirta összes fogolytársainak, összesen 107-nek a nevét, kik vele fogva voltak. Rajzolt és festett több képet, font halcsontból és lószőrből csinos lánczalaku nyakéket stb. A fölsorolt tárgyak voltak nevezetesebb készítményei, melyeket mint drága ereklyéket őriznek Pozsonyban Rómer vasbilincseivel együtt. Rómer a fogságban is olyan derült, vig kedélyű volt, mint azelőtt. „Derülten élünk, — irja egyik Fraknóitól idézett levelében — elpusztíthatatlan jó kedvemből parányit sem vesztettem el. Megvan a legtisztább öntudatunk, hogy az emberiségnek szolgálatot akartunk tenni. — Nemes czélra törekedtünk. Nem tehetünk róla, hogy az erőszak elnyomott." Társait, ha szükség volt reá, papi hivatásához hiven vigasztalta. Meggyőződéséhez, elveihez sziklaszilárdan ragaszkodott s nem volt hatalom, mely elveinek föladása árán kegyelmi kérvény Írására rá tudta volna venni, hogy így a fogságból kiszabadulhasson. így mikor testvére erre fölszólította, határozottan visszautasította azt és a következőket irja : „Elveimtől, miknek a lelki nyugalom megbecsülhetetlen javait köszönöm, semmi e földön nem téríthet el. Egykor Ferencz franczia király mondá : Mindent elvesztettem a becsületen kívül. Én pedig elmondhatom : Mindent elvesztettem, de lelkiismeretem nyugalmát megmentettem . . . Ám porladjanak itt csontjaim ... de azt, a mit te kiengesztelődésnek nevezesz, én pedig a legnagyobb becstelenségnek tartok, többé ne említsd. Elég időm volt, hogy magammal tisztába jöjjek. Minél tovább állottam a magam Ítélőszéke előtt, lelkem nemesebb részében, annál szabadabbnak érzem magamat. Ám kínozzák a testet, a szellem független marad. Te azt talán phrasisnak fogod tartani. Mily kevéssé tudod fölfogni a férfiút, ki a becsületességet minden egyébnél többre becsüli!" Igazi, mély meggyőződésű, jellemes hazafihoz illő szavak !