Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

9 archaeologiai szakra tért át, alig van munkásabb tagja a gyűléseknek,, ki előadásaival, munkáival nem egyszer tevékenyen közreműködött a gyűlések erkölcsi sikerében. Ezekből eléggé kitűnik, hogy Römer minden kedvező alkalmat megragad, a mivel szellemi látókörét tágíthatja ; igy halad fokrólfokra előbbre, magasabbra és munkás tevékenységének legszebb eredménye: személyének országos hírneve. Az 1847-iki tanév kezdetén váratlan magas kitüntetésben részesült, mely méltó elismerése volt a nagy hírnévnek örvendő tanári tevékenységének. Az utolsó pozsonyi országgyűlés tartama alatt a városban tartózkodó József nádor családja részéről Rómer ama kitüntető megbízatást nyeri, hogy a középiskolai tanulmányokat folytató ifjú József főherczeget a természetrajzi tárgyakból oktassa. Méltóbbat nálánál nem érhetett a fejedelmi választás. Feladatát fényesen oldotta meg. A természetbe való gyakori kirándulásaival, szemléltető módszerével, majd önálló búvárkodásra szoktató eljárásával teljesen felköltötte fenséges tanítványának érdeklődését, ki nagy szorgalommal tanulta tárgyát ; szeretetreméltó modorával pedig lelkületét nyerte meg. Ekkor vetette meg alapját ama benső ragaszkodásnak, melylyel a magas tanítvány szeretett tanára iránt viseltetett, melyet az idő és balsors nem semmisített meg, hanem inkább fokozott, mint azt József főherczegnek volt tanárához későbben intézett meleg sorai : „Kedves Atyám Uram" czimzéssel és „Váltig legőszintébb háladatos tanítványa József fhg" aláírással eléggé tanúsítják. A következő évben megkínálták Rómert a második nevelő állomásával a főherczegnél, de a haza veszedelme s szivében lángoló honszerelme nagyobb volt, hogysem e fényes állást elfogadhatta volna, hanem ment vagy a mint Rómer saját életrajzában említi : a haza parancsolt, — előbb önkénytesnek, majd rendes utásznak csaptam fel — és elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot, mely évet élete legboldogabb szakának vall, — hogy a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé, közlegényképen beálljak. Rómer mint katona idegen hangzású nevét megmagyarosította és mint Római végig harczolta az egész magyar szabadságharczot. Kezdte mint közlegény és mint kinevezett kapitány fejezte be katonai pályafutását. Említenem sem kell, hogy nem sokáig maradt közlegény, mert mihelyt a fegyverforgatást és más altiszti teendőket elsajátította, azonnal őrmester lett s mint ilyen lelkes fölhívást intézett a Pressburger Zeitung nov. 31-ki számában volt hallgatóihoz és a többi tanuló ifjakhoz, hazafias szavakkal buzdítva őket, hogy kövessék példáját, lépjenek be az első honvédzászlóaljba. Utána csapatával elhagyja Pozsonyt és Győrbe kerül. Folyik itt a munka, készítik a sánczokat és épen ezen munkálatok alkalmával kifejtett ritka műszaki tevékenységével nyeri el a tiszti bojtot; majd ritka bátorságával tűnik ki és kiment, mint a vidék helyrajzával nagyon jó ismerős, az ellenség közeledtével két, Győrött felejtett zászlóaljat az elfogatás veszedelméből.