Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1910

8 zetlen, elhanyagolt", ki nem elégítő. Dolgozni, pótolni valója volt tehát elég. S ő „egész szünnapjai alatt mást se tett, mint rendezte és javította a készleteket" — irja önéletrajzában. A vidék legelső akadémiájába eljutva, hová főleg Felsőmagyarországnak legelőkelőbb családjai küldték iskolába gyermekeiket, Rómer egész lelkesedéssel kezeié tanári működését. Nagy készültséggel tartott előadásaihoz útmutatása nyomán nagy fali képeket készíttetett egyes ügyes rajzoló tanítványaival és rajtok szemléltette tárgyát oly vonzó előadás mellett, melyet nemcsak tanítványai hallgattak szívesen, hanem mások is; nevezetesen az akadémiai jogászok, városi tisztviselők és az evangelikus liceum fizikusai seregesen látogatták mindaddig, mig Rómer ellenesei irigységből be nem tiltották. A ligetben saját költségére botanikus kertet létesített, hogy élő növényekkel tarthassa előadásait. A Győrött megkezdett és nagyon jónak bizonyult szokását, tanítványaival a szabad természetbe való kirándulásait még nagyobb kedvvel folytatta Pozsony szép hegyes tájain, mert a változatos vidék sokkal gazdagabb anyaggal jutalmazta meg fáradozását. Talált ritka növényeket, a bányákban ritka kövületeket, melyeknek közlése révén szellemi összeköttetésbe lépett a bécsi tudós körökkel. Megismerkedett és később bensőbb baráti viszonyban állott Petényi Salamonnal, a hires ornithologussal, a kitől megtanulta a madarak kitömésének mesterségét. Legkedvesebb tárgyából, a növénytanból szívesen tartott a nagy közönségnek nyilvános és egyes előkelő családoknál házi előadásokat, melyek mindig nagy tetszésben részesültek. Akadtak azonban egyesek, főleg ellenséges érzületű kollegái között olyanok, kik Rómernek ebbeli buzgóságát, nyilvános tudományos szereplését, mint szokatlan jelenséget, melylyel annyi dicséretet aratott s magasztalásban részesült, nem helyeselték. Szemére lobbantották, hogy egész nap a múzeumban tartózkodik; gyakran megy a vidékre s viszi magával többnyire tanítványait is ; továbbá hogy ezen kirándulásokról nem pontban tér haza a vacsora idejére, hanem későbben s így a házi rendet zavarja. A dolog végre annyira kiélesedett, hogy ellenfelei magánál a főapátnál vádolták be őt s még néhány társát, ki aztán az egész ház előtt nyilvános megrovásban részesítette őket. A kapott dorgálást nagyon szivére vette Rómer és saját életrajzában azt irja: „Ezen percztől fogva minden kedvemnek a szerzethez vége volt." Utána sok dologgal fölhagyott, de a tudomány mezején való búvárkodással annál szivesebben foglalkozott, mert több szabad idővel rendelkezett, mint azelőtt. Ezen időben teljesen a természettudományok művelésére adta magát. Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésére eljárt, a mikor csak mehetett, már azért is, hogy megismerkedhessék hazánk tudományos férfiaival, az ország különböző, változatos vidékével, népével és a környék nevezetesebb műemlékeivel ; ezeken a gyűléseken értesült korának természettudományi mozgalmairól és nevezetesebb vívmányairól ; majd utóbb, mikor Rómer az