Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

78 Legutoljára maradt a katonai tengerészeti arzenál megtekintése. Nagy elővigyázattal engedtek csak be bennünket. Imrének még a fényképezőkészülékét is kivül kellett hagynia, hogy a belső elrendezést le ne fényképezhesse s így el ne árulhassa. Akárcsak valami titkos várba mentünk volna be. Benn találkoztunk magyar tengerészekkel, akik persze nagy örömmel álltak velünk, magyarokkal, szóba. Egy hadihajón is voltunk; s ha a nehéz szolgálatról nem hallunk, bizony kedve lenne az embernek ittmaradni, legalább — admirálisnak. Estére visszatértünk Abbaziába, másnap korán reggel pedig Fiúméba hajóztunk, hogy a 7 ó. 55 p.-kor induló gyorsvonatot elérhessük. Örültem, hogy most nappal utazunk a Karszton keresztül s így láthatom annak szépségeit. Lassan haladtunk fölfelé a hegyoldalon és a magasból gyönyörű látványt nyújtott a Quarnero. Nemsokára mélyebbre hatoltunk a hegyek közé, eltűnt a tenger, de annál fenségesebb volt a vidék, sziklahasadékok, magasba nyúló fenyűfák, s az erdőnek ezer meg ezer szépségei váltogatták egymást. Imre kissé lelohasztotta rajongásomat, említvén, hogy neki a magas Tátra, ahol tavaly nyáron volt, sokkal jobban tetszik. Még Herkulesfürdő vidékét, az Aldunát és a Nagy-Alföldet is dicsérte. Istenem, mikor láthatom meg Magyarország minden szépségét ! A szomszéd fülkében — egészen egyedül — valami előkelő úriember ülhetett, mert a kalauz nagy tisztelettel volt vele szemben, hasonlókép mindenki az étkező-kocsiban ebéd alatt. Erről az emberről csak azért teszek említést, mivel mindig hírlapokat olvasott és újságokat hajszolt. Már Fiúméban akart budapesti esti lapokat venni, persze nem kapott, mert a gyorsvonat, amely azokat hozta, csak tiz óra felé ér Fiúméba. Útközben minden nagyobb állomáson ujságott keresett, s amit csak kapott, mohon vitte fülkéjébe olvasni. Mainap igazi szenvedély az újságolvasás. És ha még az újságok mind igazat imának ! De mennyi hazugság és rágalom van bennük ! S ezeknek a felét se vonják vissza. Mennyi kárt tesznek az ilyen újságok az emberek ideálizmusában. Jobb is annak, aki nem engedi e szenvedélyt elhatalmasodni maga felett ! Pedig én is érzem, hogy szeretek olvasni hírlapokat ; Imre édesatyja is mondta, hogy jól teszem, ha olvasok, csak ne higgyek el azonnal mindent és ne olvassak rossz újságokat, mert azok olvasása önkéntelenül is átalakítja nézeteinket, megrabolja lelki nyugalmunkat s mint a ragályos betegség hatalmába kerít. Erre pedig egyáltalában nincs szükségünk. De most már lefekszem; holnap korán kell kelnem, hogy a körmenetről le ne késsem. Azt hiszem, Zoltánék is ott lesznek. Augusztus 22., vasárnap. Végre itthon vagyunk. Mily jó, hogy utikönyvemben és naplómban jegyezgettem. Enélkül nem sokat érne utazásom. Majd átnézegetem újra és újra s megfontolom, mi mindent tanultam ez utazásom alatt.