Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

79 A Szent István-napi körmenet nagyszerű volt ! (Zoltánék is ott voltak.) A szentbeszéd is megragadta lelkemet. Arról szólt, hogy az igazi hazaszeretet tettekben áll, s nem kell senkinek sem csüggednie, ha nem tehet nagy, világraszóló, hősi tetteket, mert a kisdolgok hű és pontos elvégzése nélkül azok a nagytettek sem valósulhatnának meg. A haza jólétének előmozdításában ép úgy részt vesz a legutolsó munkás, mint a legelső miniszter. Mindenki nem teheti ugyanazt a munkát, de mindnyájunknak a közösért kell munkálkodnunk. íme ez megnyugtató reám nézve. Ugyanezt olvastam — mint naplóm legelején említettem — az én kis hősömről is. A haza ma ilyen tetteket, ma ilyen vértelen áldozatokat kiván Igazán meghatott, midőn megláttam első szent királyunknak még ma is ép jobbkezét. Mi mindent beszél ez nekünk, magyaroknak! Mennyi jótékonyságról, mily nagy hitről és erős akaratról. Nekünk is e kéz tetteihez kell hűeknek lennünk! Milyen cáfolata ez a hitetlenségnek s a vallástalan rombolásnak. Délután kirándulást tettünk a Margit-szigetre, megnéztük a fürdőházat és a romokat. Tudom, erről is van útikönyv, majd megszerzem és elolvasom. Másnap délelőtt még volt időnk s így megnéztük az állatkertet, városligetet és az uj szépművészeti múzeumot ! Sokszor csodálkoztam már azon, hogy művészetekre oly sok pénzt költenek az emberek. Imre édesatyja azonban megmagyarázta a művészetek nagy hasznát. A művészet finomítja Ízlésünket, nemesíti szivünket ; megtanít arra, mi a szép, s mi a rút, s így a rendet, az összhangot, a csint, a tisztaságot szeretteti meg velünk, s a rendetlenségben, a tisztátalanságban, a bűnben rútat, Ízléstelent érzünk ; kerüljük, megutáljuk ezeket. De persze ez nem áll arról a művészetről, mely ép az ellenkezőre: az ember szenvedélyeinek élesztésére számít, így akar pénzt kicsikarni s igy akar meggazdagodni, mint manapság nem ritkán. „Meg kell azonban jegyeznem — fejezte be Imre édesatyja — hogy a művészet szeretete egyedül még nem elégséges az erkölcsi élethez, mert a küzdésre, önmegtagadásra nem képes lelkesíteni ; erre csak a hit képes és ép ezért vallásosság nélkül nincs igazi erkölcs!" Sajnáltam, hogy nem tudok rajzolni, festeni. Valóban a jó szórakozás mellett sok mindenre megtanítana; a jó megfigyelést, az alakító tehetséget fejlesztené s az ember a tanulásban, a tudományokban is sok hasznát vehetné! Délután hazautaztunk. Zoltánék még egy hétig Budapesten maradtak. Nem irigylem őket, ebben a melegben épen nem egészséges nagy városok füstös, kormos levegőjében lenni. Nem volt hosszú az út, de azért mégis vágyakoztam már haza. Itthon örömmel ölelt magához édesatyám és édesanyám, a kis Annuska húgom meg nem fogyott ki kérdezősködéseiből. S mikor már majdnem mindent elmeséltem, a kis aranyos ártatlanul azt kérdezte: „De ugy-e, sohasem féltél, mert ott is mindig veled volt a jó Isten?!"