Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

77 a cápa. De nem kell félnünk, mert ettől a ritka vendégtől megvédi a fürdözőket a fürdőzőhely körül kifeszített drótháló. Sétánkat igen sokszor a tengerparti „strand"-on végezzük. Igen kellemes itt a tengeri levegő, amely észrevehetőleg jó hatással van az ember idegzetére és igen tisztítja a tüdőt. Csak néha megyünk fel a hegyre az erdőbe. Itt vehetjük észre azt a rettenetes nagy nehézséget, mellyel termőföldet létesítenek a sziklák között. Kosárban viszik hátukon az emberek jó pénzért a termőföldet, s a nők, hogy ekkor se károsodjanak, még kötnek is útközben. A hangyaszorgalmú munka példaképei. — Délután uzsonnaközben élvezzük a szép zenét. (Eszembe jut az otthoni búcsún a cigányzene. Milyen különbség!) Ezután néha elmegyünk Imréék ismerőseivel tenniszezni. Milyen jó, élvezetes és testedző játékokat találnak manap már ki a felnőttek számára is ! Estefelé kiülünk a tenger partjára, nézzük Fiume villanylámpáit, melyeknek fényétől igen jól meg lehet különböztetni a világítótorony időszakosan váltakozó fényét. Néha-néha megvillan a tenger is halavány fényben, mely erősebbé lesz ott, hol kavicsot dobunk beléje. Emlékszem, hogy tanultunk a tenger szinén élő infuzóriákról, melyek esténkint világítanak ; ilyen infuzóriák vannak itt is. Visszatérve szobánkba vigyáznunk kellett, hogy világosság mellett ne hagyjuk nyitva ablakunkat, mert különben annyi moszkitó lepte el a szobát, hogy lehetetlen volt éjjel aludni tőlük, s reggelre szinte ki volt bőrünk tetoválva a sok csípéstől. Holnap vagy holnapután még elmegyünk Pólába is, a magyar-osztrák tengeri kikötőbe, s azután csütörtökön, aug. 19-én visszautazunk Budapestre, hogy a szent István-napi körmenetben résztvehessünk. Most jut eszembe, hogy Zoltán megköszönve képeslapjaimat legutóbbi levelében, említette, hogy egy hétre Budapestre utaznak nagybácsijukhoz. Igy tehát Budapesten valószínűleg talákozunk. Augusztus 19., csütörtök. Ép most érkeztünk meg a gyorsvonattal Fiúméból ide Budapestre. Igaz, hogy már este 10 óra van, de mégis előveszem naplómat és irok bele, mert most már valószinű, hogy máskor, mint otthon, nem érek rá írni. Szerdán valóban voltunk Pólában. Nagyszerű tengeri kirándulás volt ez. Pólában már kocsik vártak, melyek a kirándulókat mindenfelé elvitték és a kocsisok maguk magyarázták meg Póla nevezetességeit. Nagyon mély benyomást tett reánk a hegyen emelkedő „Madonna"-templom, melyet magasrangú tengerésztisztek építtettek Szűz Mária tiszteletére. Az alapítók a szentély falára festették magukat, amint a Szűzanyának, a tengerek vezérlő csillagának hódolnak. Harcedzett férfiak, akik megtanultak a tengeren imádkozni, s ezt nem feledték el akkor sem, midőn szárazföldre léptek. Egyébként itt Pólában láttam először egy igazi római színkört, amelyről oly sokat tanultunk a latinban is, meg a hittanban is. Lám a vértanúk vére még most is csörgedez ezekben a templomépítő férfiakban !