Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

75 tarn levelet, melyben a többi négy fiu is irt egy-két sort. Jelzi, hogy most készítenek egy telefont a felügyelőház és az erdészlak között ; elmeséli, hogy egy ujabb nagy kirándulásra készülnek és bánkódik, hogy — amit mi is tapasztalunk sajnálatos módon — már igen közel van a vakáció vége. Ma vagyunk itt utoljára. Holnap végighajózunk a Balatonon Keszthelyig, s még aznap tovább megyünk a gyorsvonattal Pragerhofon, St. Peteren keresztül Abbazia-Mattugliebe. Augusztus 12., csütörtök. No, az éjjel ugyan hosszú utat tettünk; ki is voltam fáradva alaposan. De a tenger látása felvillanyozott. Még eddig sohasem láttam tengert. Micsoda nagyszerű ez a tenger! Senkisem menekülhet hatása alól; mindegyikünk érzi, hogy lelkesedik érte, de vájjon tudjuk-e, miért? Én azt hiszem azért, mivel végtelenségével, nagyságával, fenségével a hatalmat jeleníti meg, amely előtt az ember önkénytelenül is hódolattal telik el ! Hát még mennyivel hatalmasabb, fenségesebb lehet e nagyságnak teremtője. Ma már nem irok többet. Este van. Fáradtság erőt vett rajtam. Nagyon álmos vagyok. Augusztus 13., péntek. Sietek naplómba beleírni uti benyomásaimat, melyeket tegnap nem írhattam le. Ott hagytam el, hogy Balatonfüredről hajón Keszthelyre mentünk. Az egész uton kezemben volt az útikönyv s onnan tanulmányoztam a vidéket. Mennyi nevezetes hely, mennyi elragadó tájék. Egész kis történelme és természetrajza van a Balatonnak. Keszthelyről délután kirándultunk Hévvizre, hol a 28 Reaumur-foku meleg vizben, melynek alja telve van turfa-iszappal, annyi beteg, köszvényes ember nyer enyhülést. Mennyi gyógyító módot ajánl maga a természet az embereknek ! S hazánk telve van ily természetes gyógyszerekkel. Egész kincsesbánya egy-egy ilyen forrás. De nálunk hiányzik a pénz és az élelmesség, hogy kibányásszuk. Estére visszatértünk Keszthelyre s onnan féltizenegy felé indultunk tovább. Balatonszentgyörgyön az éjjeli gyorsvonat hálókocsijába szálltunk; ez ugyanis Velencéig közlekedve, nekünk egész St.-Peterig, hová reggel háromnegyed nyolckor érkeztünk, adott kényelmes nyugvóhelyet. Persze ezt előre meg kellett Imre édesatyjának rendelnie és jól megfizetnie. Sajnálom, hogy éjjel utaztunk e szép tájon és nem láthattam belőle semmit. Pedig a modern mathematikai és technikai tudomány mily sok remekét szemlélhettem volna. Azt a sok hatalmas viaduktot, hidat, alagutat stb. Mai világban is csak igy van ; a mathematikát nem tudják eléggé megbecsülni, csukott, álmos szemmel nézik hatalmas alkotásait. A hires adelsbergi barlang mellett is elrobogtunk ! Be szerettem volna látni ! Akkorra már ébren is voltam, hiszen egy negyedórával később már St.-Peterben átszálltunk a