Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

f Fehér Ipoly, Kálmán. 1842. ápr. 11.-1909. okt. 27. pannonhalmi főmonostornak, s vele a magyarországi bencésrendnek mély gyásza van. A rend feje, Fehér Ipoly főapát, rövid szenvedés után meghalt. Halála nem volt teljesen váratlan. Az a súlyos operáció, amelyen harmadfélév előtt átesett, csak némileg enyhítette baját, de meg nem szüntette ; késleltette a biztos halált, de meg nem akadályozhatta. Megszólalt a főmonostor templomának nagyharangja, hogy elsirassa a kis egyházmegye főpapját; összegyülekeztek rendtársai, hogy az egész rend nevében mély fájdalommal, a legmélyebb tisztelettel kisérjék nyugvóhelyére fejőket, atyjukat; megnyílt a főmonostor templomának számára készült sirboltja, hogy magába fogadja azt a, szinte gyarló testet, amely mégis 68 évig volt lakóhelye egy, nagy tehetségekkel megáldott, kiváló léleknek. A nyugvóhelyet csak egy kis jel fogja mutatni a megboldogult nevével, de ez a név még akkor sem fog elenyészni, mikor a kis jelet már rég megvásta az idő vasfoga. Nem enyészhetik el, mert alkotásai belevésték nevét a történelembe, amely mindig hálás, hálás még akkor is, mikor az élet elfogultságánál fogva a háláról megfeledkezik. Emberek vagyunk ! A frissen ütött valódi vagy képzelt sebeket nehéz hamarosan feledni s a fájdalom inkább érzi a saját baját, mintsem hogy meg nem bénítaná az Ítéletet, amelynek pedig mindig csak a tényeket kellene latba vetnie. Most a sir bezárult ! Meg vagyok győződve, hogy lassankint ezek a sebek is behegednek, s a higgadt ítélet észreveszi ugyan majd a hibákat is, de még jobban meglátja majd az erényeket, melyeknek csak az volt a hiányuk, hogy rideg fönségük nem tudta fölkelteni a szeretetet, hogy egész valójukban tudták volna őket az emberek méltatni. Kiváló tehetség, rendkívül éleslátás, ritka elemző képesség volt, amely a dolgok legrejtettebb oldalait is szét tudta szedni legapróbb részeire is.