Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

91 Körülöttök dúlhatott a vihar, meginoghatott a föld, ők rendületlenül megállottak, mert lelköket az isteni kegyelemtől támogatott erényeik teljesen egyensúlyban tartották. Oh, mily meddő gúnnyal szoktak a a középkor szerzeteseiről beszélni! Mutassatok az újabb korban csak egyetlen jellemet, a mely a királyi hatalomtól sem félve mondja szemébe az igazságot, nem a maga, hanem hazája érdekében ? Oh, csak a mélyen vallásos lélek bir ily magasra emelkedni ! S lehető lett volna-e máskép a nagy királynak munkája? Csak ily szilárd lelkülettel állhatott meg ő is, munkatársai is annyi ellenséges felfogással szemben. — Valóban, csodára való gondolás nélkül is elmondhatjuk, hogy sz. Istvánt Isten maga támogatta, midőn e nagy szellemeket adta melléje. Velők teremthette meg csak a katholikus Magyarországot, a melynek főismertetője volt az igazi vallásosság. Ez a tudat hatotta át a középkort Európaszerte is, nálunk is, s ezt szokták ismertető jele, de egyúttal megbélyegzője gyanánt is felhozni, midőn sötétnek nevezik. Igen, e korban a vallásosság volt az uralkodó, ép úgy, mint korunkban a nemzetiségi és egyenlőségi eszme ; de a vallásosság nem hogy egyoldalúvá tette volna az embereket, ellenkezőleg épen belőle fakadtak a legnagyobb alkotások minden téren ; mert nagyokat csak nagy eszmék szolgálatában tud alkotni az ember. Soha nagyobb jellemeket nem találunk, mint e sötét középkorban, mert nem emberi, hanem fensőbb czélok vezették őket: Istennek és embertársaiknak megdicsőítése. Ez sugalmazta a keresztes hadjáratokat, ez lelkesítette a nagy felfedezőket, ez öntött erőt a nagy tudósok lelkébe, ez hevítette a nagy hősöket, ez ihlette meg e kornak nagy művészeit is, a kikhez foghatót keveset találunk a későbbi korban. Midőn a vallás a legmélyebben hatolta át az embereket, midőn a katli. vallás elvei szinte általánosan uralkodtak s isteni Alapítója szinte megelevenedett az emberek lelkében, midőn az élet sok hányatása, szenvedései és szenvedélyei között sehol sem volt vigasztaló, csak a fenséges Isten ember és szentjeinek társaságában, akkor azt látjuk, hogy az emberek lelkét a legtisztább ideál lelkesítette, s e kor oly tehetségeket szült minden téren, a milyenekhez foghatót az újabb kor egyik állítólagos nagy eseménye : sem a reformatio, sem a franczia forradalom egyenlőségi eszméje, sem a jelen kor nagyra tartott tudományos elölialadása előállítani nem tudott. Ennek a gyökeiét pedig ott találjuk a szerzetesi intézmény alapjában, a folytonos öntökéletescdésben; méltán