Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

90 egyes nemzetek közjogi törvényeire, magánjogi, társadalmi fejlődésökre. Sz. István törvényei nyugot törvényeit tükrözik ugyan vissza, de a magyar viszonyokhoz alkalmazva; nem ok nélkül választotta embereit e rendből ! Szent László sem ok nélkül tartja országgyűlését Pannonhalmán, Kálmán bölcs törvényei mutatják, hogy a szerzetesek befolyása teljesen józan, nemes irányú volt még a boszorkánypörökben is. Századokon át ott látjuk őket a királyi udvarban, mint legfő tanácsadókat, törvényszerzőket, másolókat, lelkészeket, nevelőket és történetírókat s mindenekfelett mint vallásuk hősies jellemeit, a kik a királyi család tagjaira is döntő befolyást gyakoroltak épen nagy lelki tulajdonságaikkal. A legendákból tudjuk, hogy midőn egy izben sz. István meglátogatta a pannonhalmi benczéseket, részt vett éjjeli imádságukban is ; utána a legtöbben nyugalomra tértek, de sokan még ezután is ott maradtak. A nagy király ezek között a hős lelkek között keresi támaszait, mert jól tudja, hogy a legbuzgóbb lélekben a legtöbb erő van a nagy munkára. A király közeledtére egyesek abban hagyják imádságukat, de Mór, a ki úgy látszik már magyar származású benczés volt, még csak nem is válaszol a király kérdésére. Nyilvánvaló, hogy kötelességét minden egyébnél többre tartja. A szent király másnap új próbára teszi; különféle vádakkal illeti; Mór egy szót sem szól védelmére. A nagy király felismerte, hogy a ki magán ily hősiesen tud uralkodni, abban igen nagy léleknek kell lakoznia, tanácsosává, pécsi püspökké tette. Sok küzdelmet kellett a pogánysággal kiállania, de valamennyit leküzdve, szerencsésen megalapította egyházmegyéjében a keresztény műveltséget. így fejlődtek e megszentelt helyeken a legnagyobb bölcsek, szentek és tiszta jellemek, a kik a tökéletességben folyton előbbre haladtak, a kik előtt semmi nehézség sem volt, a kik önmagukról megfeledkezve teljesen Istennek és a hazának éltek. Ezeknek az embereknek semmi sem volt nehéz, de semmi sem volt csekélység a haza és Isten szolgálatában. Egyforma kedvvel és lelkiismeretességgel végezték a közönséges mezei munkát, a fontos állami iratok szerkesztését, a törvények megírását, — egyforma őszinteséggel és szeretettel ereszkedtek le a pórhoz, hogy lelkét megvigasztalják ; ugyanoly buzgalommal vettek részt a királyi tanácsban, hogy az állam rendjéről, törvényeiről mondjanak véleményt. Ma a szegény elhagyatottnak sebére öntöttek írt, holnap a királyi udvarban vigasztalták a fia halála miatt megtört királyt.