Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

80 kezik „liinc patet" vagy „quare" a theorema, azután megfordítva: vicissim és corollaria. Ezekután következnek a problemata (szerkesztés-féle feladatok) és utána a „deductio resolutionis" vagyis a probléma megfejtése. Hogy nagy ismeretei voltak és éleseszű matbematikus vc^t, jegyzeteiből látszik meg. Könyvét hallgatóinak irta, a rendes szövegben nem fejthetett ki mást, csak azt, mit hallgatóinak a „Ratio" előirt, de a jegyzetekben néhol bele-belemelegedik egy-egy probléma fejtegetésébe, így pl. a párhuzamosok elméletébe és vagy 38 szerzőt említ, kik ezen problémával foglalkoztak (48. 1.) ; azután midőn arról beszél, hogy geometrailag (a felezést és a derékszög harmadolását kivéve) a szögeket egyenlő részekre osztani nem tudjuk (79. 1.). Ha már egyszer előfordult dolgokra történik hivatkozás, mindig megjegyzi zárójelben az illető theoremát és corollariumot, sőt Algebrájára is utal nem egy helyen. Példáknál ez az eljárásmódja: Probléma (Probl.), resolutio (Res.), ha többfélekép lehet megfejteni : Res I., Res. II. stb. Jól bizonyítja, hogy csak háromszögbe, de bármilyenbe lehet kört irni (187. 1.). A kör és körbe irt szabályos sokszög oldalairól szólván egy jegyzetben (199. 1.) a limesek fogalmáról beszél. A ~-t nagyon egyszerűen hozza be: ^ = re (230. 1.). De quadrando circulo (236. 1.) jól mondja, miben áll a kérdés lényege :. ha w-t pontosan megadhatnók, meg lehetne fejteni a problémát. Hat irót említ, akik a ~-t kiszámították (237. 1.). Sok történeti jegyzete van itt is, mint volt Algebrájában. Pythagoras tantételénél Ciceróra hivatkozik (Dé nat. Deor. I. 5,), hol meg vagyon irva, mily áldozatot mutatott be Pythagoras, midőn e tételt feltalálta. Néha előre megmondja, miről lesz szó, mit kutat; pl. van-e a szimmetrikus sokoldalaknak középpontjuk (326. 1.); ez is jó sokszor, mert figyelmessé teszi az embert a lényegre. Szépen indukálja a köbtartalmakat (341. 1.), Legendre-ra hivatkozik a cylinder palástjának kiszámításánál s a jegyzetben határátmenetről beszél (363. 1 ). Hosszú történeti jegyzetet fűz a logaritbmo-trigonometriai táblákról egész Ptolomaeustól kezdve (406. 1.). Jelzései közöl érdekes a paralellák jelzése : =j= (44. 1.) ; nála szögsinus négyzete sin a

2 és a szög négyzetének sinusa: sin (a

2) (398. 1.). Végén I—V. tábla van 254 igen szép ábrával. Fecit Auctor. Lithog. bey. Joh. Schmid in Ofen. Irodalomra itt is igen sokat hivatkozik, megjelelvén forrásait és utasítást adván azoknak, akik tovább akarnak foglalkozni az egyes tételekkel. Az eddigieken kivül a következő új irókat említi : Develey, Dugonics, Schulz, Busse Gilbert (Annal, der Phys.), Vieta, Legendre, Archimedes (németül : Em. Nizze Stralsundii 1827), Lacroix, Kiesewetter, Scherz, Jetze, Hoffmann, Müller, Camerer, Simon Stampfer. Magyar műszavairól már az előbbi fejezetben volt szó. . Hiányairól nem igen beszélhetünk. Mint minden műben, itt-ott van egy kevés és jelentéktelen hiba, de általában csak dicsérőt mondhatunk a műről. Bresztyenszkynek nemcsak mint jó tanárnak, hanem mint jó tankönyv-